AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Wix Györgyné: Német szerencselovagok a 18. század végi Magyarországon

telenül írt, úgy névtelenül múlt is el: rengeteg betűt vetett papírra, de egy sem bizonyult alkalmasnak arra, hogy nevét fenntartsa. Szétszóródtak, mint a hamu, ahogy rezignált francia sírversében mondja ugyancsak a Wiener Autoren-ben s másutt is, ha életéről ír: „Ci gít l'égal d'

Alexandre, moi, c'est á dire, un peu de cendre."

49 * * * A szerencselovagok bemutatását TRENCK életéből vett genre-képpel kezdtük, úgy illenék, hogy az ő életével és működésével fejezzük be a sort. 0 áll legközelebb az igazi, a klasszikus 18. századi kalandor-figurához, ahogy azt HALÁSZ Gábor jellemezte: „A letűnt idők nyugtalan vándor humanistája és a romantika felkelésről-felkelésre járó forradalmár-hőse közötti európai típus az 'aventurier', kicsit széplélek, kicsit bölcselő és tettember, valaki, aki életével valósítja meg a felvilágosodás programját."

50 Érdekes, hogy ezzel a különös, hányatott életű kalandorral milyen kevesen és keveset foglalkoztak hazánkban. Ez annál is meglepőbb, mivel nemcsak, hogy sokat publikált Magyarországon, de kétségkívül nagy volt itteni hatása is, mind követőire, mind ellenfeleire. Neve nemcsak azért kívánkozna ide, mert ő volt a legtipikusabb német szerencselovag, hanem azért is, mert egyféleképpen az ő hazai munkássága is gróf FORGÁCH Miklóssal hozható kapcsolatba. Érdekes módon ugyanis akad olyan felfogás, hogy TitENCKet FORGÁCH gróf hívta volna Magyarországra és biztatta volna röpiratai megírására.

51 Sőt a reichenbachi konferenciával kapcsolatban is együttműködhetett TRENCK és FORGÁCH — feltéve, hogy TRENCK írásainak százszázalékosan hitelt adunk mi is, nemcsak a gróf, akinek azt írta hogy a Poroszországgal kötött béke nagyon tisztességes, s ehhez egy titkos tervével ő is hozzájárurult.

52 Munkássága azonban oly szép számú, s a magyarországi eseményekhez oly szorosan kapcsolódik, hogy semmiképpen nem illeszthető bele e kisstílű szerencselovagokat újjáélesztő cikk kereteibe. Nem is szólva arról, hogy ő sohasem vonult vissza a névtelenség homályába, hanem mindig és mindenütt TRENCK nevét és nagyságát hirdette: semmiképpen nem illik hát az anonimitásba vonulók sorába, akiket ez a pár lap kívánt — ha rövid időre is — a névtelenségből feltámasztani. 49. [BEHRISCH]: Wiener Autoren. 28. 1. 50. HALÁSZ Gábor: Magyar kalandorok a XVIII. században. Tükör, 1939. 805. 1. 51. ECKHARDT Ferenc i. m. 122 — 132.1. 52. GRAGGER Robert i. m. 149. 1.: „La paix est honorable avec la Prussie. J'y ai beaucoup contribué par un plan donné en secret. . . . La resté de bouche." TRENCK FoRGÁOHhoz. Wiener St. Arch. Wien, 6. Aug. 1790. 231