AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

1742-ben SIGRAY feljegyzései szerint bevétette magát az ADAM-féle bécsi kereskedelmi társaságba. Bécsben maradt egész májusig, akkor alkalom lévén rá „Európa felső részeinek" megtekintésére indult. Salzburgban az érsek szívesen fogadja. Mindent megnéz, ami csak megtekinthető. Körmeneten is részt vesz „a nép csodálata mellett, mert ritka itt a magyarosan öltözött". Azután Passauba megy, majd innen Linzen, Sankt Flóriánon, Melken és Göttweigen át tér vissza Bécsbe. A háborúról jegyzi meg, hogy annak végét nem lehet remélni. Sziléziát és Glatz cseh kerületet a királynő átengedte Brandenburgnak. Bár JÓZSEF trónörökös szerezné vissza ezt a tartományt, mely egykor „szintén Magyarország koronájához tartozott". A bortermés közepes, de olyan, hogy alig alkalmas emberi fogyasztásra. 1743-ból azt említi, hogy a farsangon a királynő is részt vett. A nőnem részére újfajta amazonlovaglást eszeltek ki „Karoséi" (caroussel) néven — írja. A lovaglóiskolában a királynő vezetésével 8 ilyen amazon vágtatott, lándsát vetve, és karddal egy törökfejet vagdalva. A politikában megemlíti, hogy Prágát tél végén kiürítették a franciák és idéz egy akkoriban közszájon forgó distichont is Intrarunt Pragam Galli, rediere Capones Quis castravit eos, Hungarus ensis erat. Szomorúan jegyzi meg, hogy betegsége miatt ez évben nem tudott elmenni MÁRIA TERÉZIA cseh királynővé való megkoronázására. Viszont ugyanakkor Bécsben tevékeny. Négy külvárosi házat szerzett, kettőt a Leopoldstadtban, kettőt Maria Hilfben a Landstrassén. Ezek mind vendégfogadós, kocsmás házak, melyeket azért is szerez meg, hogy könnyebb legyen részére az udvar közelében való tartózkodás. Az év politikai eseményeiből még Bajorországnak a királynő hadai általi elfoglalását említi meg s úgy véli, hogy ezt az országot az elvesztett Szilézia helyett megtarthatná. De győztek seregei Franciaországban, a Rajnán túl is: a „Bandurok" (pandúrok) kitüntették magukat. „E szlavón népet addig ott még nem látták" — írja róluk. 1744-ben MÁRIA-ANNA főhercegnő és KÁROLY lotharingiai herceg esküvőjéről számol be. Bécsben farsangol, de a tavasz nagy szerencsétlenséget hoz. Emberemlékezete óta nem látott árvízkatasztrófa éri a császári fővárost. A hidak összedőlnek. A Leopoldstadtot egyöles víz árasztja el; ő maga is csak nehezen menekül a Belvárosba. Ez az év igen szerencsétlen számára. Bajára utazik, anyagi ügyei miatt, tárgyal az alispánnal és a kalocsai érsekkel, majd Pestre megy pere miatt a királyi Táblához. Pervesztes lett: úgy találja, hogy ellenségei, „ellene, a bárány ellen" „farkasként" törnek. Az udvarnál is feltárta „cselvetéseiket" de „félreértették kérését". A politikai események sorából a porosz háború folytatását említi meg. A királynő Pozsonyba jött. Miniszteriális konferenciát tartottak: a főtéma 20 000 főnyi lovas segélyhad kérdése. A mágnások és nemesek közül sokat tiszteknek választanak meg: a fővezér, tábornagyi ranggal ESTERHÁZY József gróf. A sereg téli szállásra Sziléziába vonul. SIGRAY azonban nem tart vele.

34 1745-ről feljegyzi, hogy a porosz betört Magyarországba is, elfoglalta Szakolczát. SIGRAY Bécsben marad. Feljegyzi az udvarhoz érkezett futároktól szerzett híreket. Megemlíti LOTHARINGIAI FERENC frankfurti koronázását; úgy tudja, 34. SIGRAY kortársa, GRASSAKKOVICS Antal (szül. 1694) részt vett a hadjáratban. FALLENBÜCHIÍ Z.: Orassalkovics Antal aforizmái. — Az Országos Széchényi Könyvtár évkönyve 1970-1971. Bp. 1973. 340. 1. 185