AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

MÁRIA TERÉZIÁT azért nem koronázták meg, mert ezzel a magyar királynő szuverenitását kívánta hangsúlyozni, mivel Magyarország a Birodalomtól független királyság. E koronázáson a naplóíró értesülése szerint sokan voltak ott a magyar és az erdélyi mágnások közül is. Az uralkodói pár bécsi hazatérésével kapcsolatos ünnepségekről bőségesen ír SIGRAY. 1746-ban Győrbe utazik: két éve nem volt ott. De csakhamar visszatér Bécsbe, ahol ágynak dől. Ez évről a külpolitikában a porosz királlyal való megegyezést és Belgium elvesztését jegyzi fel. Észrevehetően — egészségi állapota miatt — kevéssé érdeklik az események. 1747-ben állapota javult. Bécsben ugyan nem intézte el ügyeit, de mégis hazamegy Magyarországra. Javait a Királyi Táblánál nemcsak, hogy nem kapta vissza, de még újra kénytelen Bécsbe menni a Kancelláriához és más udvari hivatalokhoz. Pere a PALUSKA család ellen a pozsonyi Bornemissza-ház miatt még folyik. Ezt a házat „a Paluskák, paraszti származású emberek, erőszakos kézzel, tehát parasztosan vették el" — tőle, a szerinte jogos örököstől —, és a városi magisztrátus, bírói ítélettel tette rá a kezét.

35 A per a tárnoki szék előtt folyik. „Úgy lehet, többet tesz a kedvezés a bíróban, semmint a törvény a törvénykönyvben" — írja naplójába. A külpolitikát ez évben csak érinti: elveszett Belgium és Génua, hadseregünk idegenben, Hollandiában táborozik. A nyarat a sereg az elvesztett területek visszafoglalásával igyekszik eltölteni. A következő évről azt írja: a hadsereg már nem tevékenykedett. A franciákkal megkötötték a békét. Ez évben is Bécsben „kellett" maradnia ügyei miatt. 1749-ben szintén Bécsben van. A nádor, mint Pozsony megye főispánja, elrendelte, hogy összes megyebeli ügyeit vizsgálják felül és kapjon jogorvoslatot. A politikában helyreállt a béke, de csak vonakodva halad minden a követek részéről az egyetértés hiánya miatt. Megemlíti Ausztriában a nagy változásokat, az osztrák és cseh kancellária összevonását, a kormányszervek átalakítását. Szkeptikus e változásokkal szemben: „Adjon Isten szerencsés kiemenetelt ekkora változtatásban; nehogy minden a legrosszabbra forduljon." 1750-ről azt jegyzi fel: családjuk ősi birtokát, a Vas megyei Felsősurányt, SIGRAY József fia, Károly elidegenítette.

36 Megpróbálja most jogait újra érvényesíteni és bíróilag ellentmond ennek. Októberig Bécsben van: ekkor Pozsonyba megy, ahol három teljes évig nem járt. Ekkor tudja meg azt is, hogy testvére, Renata, özvegy GRAU báróné még a múlt évben Szeniczen elhalt. (A testvérek közti kapcsolat tehát nem lehetett vajmi erős.) Ebben az évben közepes a termés. 1751 országgyűlés éve. Megemlíti, hogy a királynő őt is meghívta erre. Az országgyűlésről, annak tárgyáról feljegyzi, hogy főként három kérdés van napirenden : a sorkatonaság fenntartása és gyarapítása, a várak megerősítése, kivált a 35. A PALUSKA család kétségkívül nem prominens nemes, de érdemes hivatalnokcsalád volt. PALUSKA György nemességét 1701. júl. 30-án igazolták; 1719-ben pedig „maróthi" előnevet nyert. SIGRAY teljesen alaptalanul és jogtalanul nyilatkozik így róla. Az említett PALUSKA György egyébként az esztergomi érseki birtokok prefektusa, majd 1723-tól 1732-ig helytartótanácsi tanácsos volt, tehát SIGRAY apjának hivatalbeli kollégája. A PALUSKA-családnak Pozsonyban volt egy háza, melyet a tanácsos özvegye 1732-ben eladott; ebbe később a Magyar Kamara költözött. (Ld.: ILLÉSSY — PETKÓ: A királyi könyvek. Bp. 1895. 161. 1.; KovÁTS F.: Old curiosity shop. 6. és 15. 1., EMBER Gy. i. m. 202. 1.) 36. Ennek a SIGRAY Károlynak — a memoáríró unokatestvérének — fia volt a jakobinus összeesküvőként lefejezett SIGRAY Jakab. 186