AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

Laxenburgba és kiszolgálhatott az asztalnál. (Nem is veszi észre helyzete visszásságát, kitüntetésnek látja azt, ami valójában megalázás: főispánság helyett asztali kiszolgálás.) Ezután birtokain utazgat és ismerőseit keresi fel. Közben értesül a groczkai csatáról, melyben két rokonát veszíti el: az egyik Renata nővérének férje, DE GRAU báró, gránátoskapitány. Leírja azt a helyzetet, a pánik állapotát, mely az ütközet és Belgrád elvesztése után Bécsben lábrakapott és NEIPPERG gróf parancsnok bebörtönöztetését.

31 1740 a politika éve, SIGRAY naplójában is az ilyen jellegű feljegyzések dominálnak. A törökkel való béketárgyalásokon, ahogyan mondja, kell, hogy az uralkodó mellett magyarok is legyenek; ezt a törvény írja elő. Ezen a címen csatlakozik a Konstantinápolyba menő császári követséghez, s azzal az ország déli határáig elmegy. Ez persze csak ürügy; megjegyzi, hogy másutt az országban már járt, de itt még nem. Tehát megnézi a Délvidéket, említi külön a régi római omladékokat is. Azután leírja a Szávánál a követcserét, a török követ fogadását, s megemlíti, „világosan kimutatják, hogy a törököknél a magyart elébe helyezik a német nemzetnek". A szultán követe különben, mint 1719-ben is — írja — nem akart lovon Bécsbe menni, hanem kocsin: ezt jelentették a portára, ahonnan utasítást kapott, hogy lovon menjen. Beszámol KÁROLY császár és király haláláról is. Az uralkodó Féltoronyban vadászott, kiment a viharba, „putans Astra quoque suae subesse Potestati", megfázott és vérhányás lépett fel nála. Az uralmat gyorsan bekövetkezett halála után idősebb leánya, MÁRIA TERÉZIA vette át. SIGRAY a női uralommal szemben rendkívül szkeptikus. Véleménye azonban aligha lehetett teljesen izolált. Ezt írja: „Mindig veszedelmes az alattvalóknak, mert az egész világegyetem intézményével ellentétes, hogy férfiak nők, vagy az ostoba női kormányzás alá kerüljenek."

32 MÁRIA TERÉziÁról megjegyzi azt is, hogy a magyar király pecsétje helyett a sast kezdte használni, „ámbár amaz (Magyarország) az örökös tartományok közül az első lenne". Kedvezőtlen véleménye az ifjú királynőről nem gátolja meg abban, hogy kihallgatást ne kérjen, melyben az igazságszolgáltatás korrekcióját szeretné elérni — azaz felsőbb belenyúlást a bíróság vele szembeni ítéletébe. 1741-ről megjegyzi, hogy „Brandenburg fejedelme miatt" ki „Lipót császár nagylelkűségéből porosz király is" háború tört ki. Megemlékezik JÓZSEF trónörökös születéséről majd a pozsonyi országgyűlésről, hol szokatlanul nagy volt a gyülekezés. De a híres jelenetet nem említi, noha megnézte az ünnepségeket. Közben — írja — Felső-Ausztriában „tumultus" támadt. A bajor választó behatolt oda és egész Csehországot megszállta; VII. KÁROLY néven császárrá választották, meg is koronázták. A királynő pozsonyi tartózkodását úgy kommentálja, hogy az soká tartott: „Bécs nem volt elég alkalmas az Osztrák Ház leányának." Mikor december 8-án MÁRIA TERÉZIA visszamegy Bécsbe, SIGRAY is odautazik, az udvarhoz, de magánlátogatás céljára is. Az uralom változást ismét álláskérésre használja fel. Ezúttal a Dunántúli Kerületi Tábla elnökének megürült hivataláért pályázik, „úgy őseinek javait vesztésével és vérük ontásával tanúsított hűségére mint saját jogi és politikai ügyekben szerzett érdemére való tekintettel". Az állást nem kapta meg.

33 31. Ez a hangulatleírás is hű, mint azt ARNETH műve tanúsítja (i. m. 49 — 51. pag.) 32. Nőuralom-ellenessége nemcsak egyéni: ilyen volt a bécsi néphangulat is. (i. in. 89. pag.) 33. Orsz. Ltr., M. Kane. Ltr. Őrig. Refer. 1741 - 95. No. 184