AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

annyira megnyeri bizalmát, hogy az teljhatalmú megbízottjává teszi őt. Szent István király napján a magyar királyi kancelláriánál ebédel: 5 óra körül az uralkodó magánkihallgatáson fogadja. Álláskérésről van szó; számos jelölt közül a második helyet sikerül elérnie. Pozsony megyétől 8 évi adószedői tiszte után nemcsak igazolóiratot kap arról, hogy elszámolt ami,,ritka példa ebben a megyében", hanem feladatai jó elvégzéséért még 100 arany jutalmat is kap. A gabona és bortermésről azt jegyzi meg, hogy az közepes volt. 1727-ben a SIGRAY családot nagy csapás éri. Atyja, Ferenc, helytartótanácsi tanácsos, 36 évi közszolgálat után 54 éves korában elhal.

18 Leírja temetését is: Máriavölgyön, a család régi sírboltjába temették el, melyet egyik ősük, SIGRAY János készíttetett. Apja halála után utazni megy: a bányavárosokat akarja megismerni, ahol még sosem járt. Ezek gazdagsága ismeretes — írja. Itt a hegyek mélyébe is le lehet szállni. A hitelesség okából ,,Ercs" (Erz) nevű masszákat is hozott onnan magával, különböző rézből formált alakokat. Az inspektorok és munkások ilyeneket szoktak adni megtisztelés jeléül.

19 Ezután Dévénybe megy, hogy birtokosztályt tegyen elhalt apja és annak fivére, SIGRAY János között. Nagy építkezésbe kezd: Pozsonyban meg akarja szerezni a Bornemissza-házat PALTTSKA Györgytől. Ez, úgy véli, mindenképpen őt, mint a pesti BORNEMISSZA család vérségi (leányági) leszármazottját, illeti meg. Egy részét sikerült is megszereznie és fényes ingóságokkal berendeznie. Még nem sejti, hogy sorsa nemsokára fordulóponthoz ér. 1728-ban ismét beszámol az országgyűlésről. KINSKY cseh kancellár és NESSELRODE Ferenc gróf főhadbiztos a királyi komisszáriusok. Ó ezen mint több távollevő főnemes képviselője vesz részt. Az országgyűlésen — SIGRAY adatai szerint — 2 000 000 forint nagyságrendű megajánlást kér az uralkodó. SIGRAY leírásából kitűnik, hogy ő maga is tisztában volt azzal, hogy ez az ország akkori teherbíróképességét meghaladta. De úgy látszik, hűen kiszolgálta a királyi intenciót, mert ez évben beszámol arról is, hogy elnyerte a bárói címet.

20 Érdemes e pontnál megállni és fontolóra venni a memoáríró sorsát. Mint már az előbbiekből látható, SIGRAY László ambiciózus középnemesi családból való, ő maga is erősen törekszik érvényesülni. Kérdés azonban: a bárói címadományozás előnnyel járt-e részére, vagy hátránnyal? Akkor ez kétségtelenül a királyi kegy jele volt. Csupán az lehet kérdéses, hogy igazi előnnyel járt-e részére a rangemelés, kivált, ahogyan az a hivatalnokcsaládok legtöbbjénél történt, ha „titulus sine vitulo" adományában részesültek. A középnemes a főrangú címmel egy előkelőbbnek tekintett státusba került, de ehhez hiányzott a megfelelő reprezentációs alapja. Amellett, mint főrend, kívülrekedt azon az elhelyezkedési lehetőségen, amit a megyei tisztségviselés jelentett, ahol tevékenységi területet találhatott magának. Ha nem volt kedve a katonai pályán valami magasabb tisztséghez — amihez viszont gyakorlat kellett volna s ez nem volt meg neki — legfeljebb főispánnak mehetett el. A főispánságban azonban nem konkurrálhatott 18. SIGRAY Ferenc 1727. febr. 7-én halt meg Pozsonyban. Az anyakönyvi bejegyzés szerint csak 49 esztendős volt; de fiának adata valószínűbb. Hiszen, ha 1695-ben családapa volt, idősebbnek kellett lennie. 19. Ezt a szokást a felvidéki bányákkal kapcsolatban MONTESQUIEU is említi. 1.: BIRKÁS L.: Francia utazók Magyarországon. Szeged, 1948. 76. 1. 20. János nevű nagybátyjával együtt az év végén (dec. 10.) nyerte el a rangot ,,de Felső-Surány" előnévvel. O. Ltr. M. Kancell. Ltr. Libri Kegii. Tom. 36. pag. 292. 12* 179