AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

bírálatára vonatkozó törekvés. A mű függelékében hátul ismét fel vannak sorolva a szigorlat respondensei, SiGRAYval az élen. Ebben az évfolyamban huszonhatan vizsgáztak, de közülük csak 19 az előző évi vizsgálat alkalmával is szereplő, a többi 7 új. A 19 régi hallgató közül 8 az előző évben még „pannon" nemzetiségűként szerepelt. De ebben az évfolyamban nemzetiségük jelölése már kizárólag „Hungarus". Csak az egy lőcsei THAAN Antal jelzése „Germanus" most is, mint az előző évben. Figyelemreméltó, hogy mindegyikük neve előtt most már ott van az „úr" megjelölése, a D. (Dominus). Tanulmányaik véget értek, „diplomás" emberek lettek, ez most már a polgári vagy jobbágy származásúak számára is meghozta a megkülönböztetett, ha nem is kiváltságos társadalmi állást. SIGRAY feljegyzéseiben erről a könyvről így emlékezik meg „... mihi itidem prout in gradu Baccalaureatus dedieatus fűit libellus eundem Primi locum in Cathalogo consequendo". Az, hogy neve mindkét ízben a címlapon is szerepelt, hátul, a függelékben, többi társai közt pedig az első helyen, talán arra vezethető vissza, hogy a könyv kiadási költségeihez atyja anyagilag tetemesen hozzájárult. Társai közt felszentelt papok is voltak, akiknek rangja az egyházi egyetemen természetszerűleg előzi meg a világiakét — mint amilyen SIGRAY is — származásukra pedig éppúgy nemesek, mint ő, sőt „praenobilis" is van a hallgatók közt. De talán SIGRAY volt a legszorgalmasabb, vagy a legtehetségesebb tanuló — esetleg ő tudott a tanárok nyelvén legjobban szólni — mindenesetre úgy látszik, tanulmányai végéig ő maradt az évfolyam-első. Indulása az életbe tehát nagyon kedvező körülmények közt történt. Véget ért SIGRAY diákkora. Most joggyakorlatra jelentkezik és még az 1713-ik év végén esküt tesz a Királyi Táblánál. FELSŐBÜKI NAGY István protonótárius mellett kezdi meg a jogi és hivatali ismeretek elsajátítását. Az év elején megemlítette még naplójában ESTERHÁZY Pál nádor halálát, mint országos fontosságú eseményt. ESTERHÁZY — ZRÍNYI egykori harcostársa, ki részt vett még Buda visszavívásában is —, az uralkodóház lelkes híve volt, harminc éven át töltötte be a nádori tisztet. Mint politikusnak számos ellenfele volt, de bírta a dinasztia bizalmát. Tudomány- és művészetszerető egyéniségének korában itthon nem nagyon gyakori voltát SIGRAY sem említi; inkább a határozott politikust veszi észre és sajnálja benne. A következő, 1714-ik év meghozta SIGRAY első hivatalos kiszállását is, éspedig Trencsén megyébe. Majd Lőcsére, azután Eperjesre utazik, ugyancsak jogi ügyletben. Meglátogatja SIGRAY János szepesi prépostot, aztán a szepesi káptalan útlevelével Lengyelországba, Krakkóba utazik, a várost megismerni. Itt a pálosrendi szerzeteseknél száll meg. Ami megtekintésre érdemes, megnézi. Különösen a nagyszerűen épített templom nyeri meg a tetszését, mely rézlemezekkel van fedve. Úgy véli: Lengyelországnak nagyon gazdagnak kell lennie márványban, mert amerre csak megy, a templomokban minden, az oltárok, a szószékek márványból vannak. A várbeli székesegyházban megcsodálja ZSIGMOND császár és magyar király kápolnáját: megemlíti, hogy ez körmöci arannyal van bearanyozva, s a lengyelek úgy mondják: az uralkodó saját kezűleg aranyozta be. Kiemeli BÁTHORY István erdélyi fejedelem és lengyel király kápolnájának szépségét is. Felfigyel minden magyar vonatkozásra. Egyébként úgy találja, hogy a szép márványt sűrűn mossák, tisztán tartják. Bejárja a várat is, de „ott semmit sem láttam a romokon és az elhagyatottságon kívül" — jegyzi fel. Mikor húsvétkor megélénkül a város, csodálkozva látja „hogy nem volt minden olyan nyu175