AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Fallenbüchl Zoltán: Sigray László Ignác emlékirata

A könyv azonnal elárulja, hogy nem a hagyományosan szokásos antik szer­zőkre támaszkodó etnológiai művel van dolga az olvasónak. 11 kérdésben, Quaestio-ban tárgyalja a magyar etnogenezis problémáját, állást foglalva a hármas, (hun, avar, magyar) honfoglalás kérdésében. Forrásai nem PTOLBMAIOS és az antik írók, hanem Siegmund BLRCKEN, BUSBEQUIUS, HERBERSTEIN, RUBRU­QTJIS, azután BERNEGGER, SCHOEDEL és természetesen THTJRÓCZI is. A felsorol­takkal részben polemizál, s véleményét szerényen, de határozottan így szegezi le: „Nos concludimus ex his, trés immo Hunnorum ingressus in Pannoniam statuen­dos." Módszerében a nyelvészeti elem is megjelenik, és alapjaiban már megvan benne mindaz, legalábbis feltételezés formájában, amit e kérdésről a mai őstör­ténet, jóval nagyobb apparátusa mellett is, mondani képes. A végén mindezt így foglalja össze FÖLDVÁRI: „Utrum haec etymologia an mythologia sint, neque affirmamus, neque negamus, calamum et censuram suspendimus, qui certiora de Chunis, Avaribus et Hungaris antea dedimus. Omnem ad maiorem Dei Glóriám." Hátul a kötetben fel van sorolva név szerint az a harminc diák, akik az év­folyamot elvégezték s a kiadást lehetővé tették. Összetételük érdekes. Közülük 18 „Hungarus"-ként van jelölve — ezek kettő kivételével nemesek is. 11 a „pannon"-ok, szlovákok száma, kiknek alig fele polgári rendű, a többi — bár nincs jelezve — a nemnemesek közé tartozik. A harmincadik egy lőcsei német polgárfiú. Az összes hallgatók egyharmada Nyitra megyéből került ki, 7 Pozsony megyéből, a többiek is jobbára a közelebb eső megyékből; de még Kezdi székből való székely fiú is akad köztük. E neo-baccalaureusok ahogyan nevezik magukat, ezzel részben be is fejezték tanulmányaikat, csak húszan folytatták. 1713-ban SIGRAY leteszi a doktorátust évfolyamtársai nagyobb részével együtt. Ezúttal ismét FÖLDVÁRI egyik munkáját adják ki a tanítványok, a MÁTYÁS királyról szólót. Címe: Idea Principum in Sapientia coronata Matthiae Corvint regis Hungáriáé XXXIV. Honori Perillustris Domini Ladislai Ignatii Sigray ... et relinquorum praenobilium, reverendorum ac eruditorum dominorum ... Promotore Michaeli Földvári ... A condiscipulis Philosophis Neo-Doctoribus oblata. 13 Műfaját tekintve a „fejedelmi tükrök" sorába tartozik. Igyekszik MÁ­TYÁsról minden adatot összefoglalni, ugyanakkor — filozófiai vizsgálat alkalmá­ból kiadott mű lévén — a kor szellemének megfelelően architektonikusan, „osz­lopokra" építve a témát, mutatja be az uralkodó egyéniségét, főként morális arculatát. Ha talán túl is idealizálja MÁTYÁst, ami annál inkább érthető, mivel példaképként akarja állítani az ifjúság elé, kétségtelen, hogy forráskritikát alkal­maz. Ez bizonyára a bollandisták hatása. Részletesen foglalkozik az uralkodó származásával, cáfolni igyekezve a ZSIGMOND királytól való törvénytelen erede­tet, és úgy találja, hogy a római gens Corvinianából való származás nem lehetet­lenség, hiszen a király családja oláh eredetű, a vlachok pedig római gyarmatosok utódai. Elismeri azonban, hogy teljes bizonyosság nem nyerhető a kérdésben. A továbbiakban mondandóját MÁTYÁS erényei köré építi fel. Jellemzői szerinte a vallásosság, az okosság, az erősség, a bölcsesség, az igazságosság, a kegyesség és vé­gül az alattvalók szeretete. Mindegyik állítását bőven illusztrálja MÁTYÁS életéből és a történelemből vett példákkal. Az alapjában történetbölcseleti mű retorikus for­dulatain át is érződik a forrásirodalom alapos ismerete csakúgy, mint az annak 13. OSZK, rakt. jelz.: 219.260 174

Next

/
Oldalképek
Tartalom