AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Németek A németországi egyetemi városok tudós professzorai közül is számosan gratuláltak SzÉCHÉNYinek, a magyar Nemzeti Könyvtár létrehozásához. Álljon itt mindenekelőtt az altdorfi egyetem történész tanárának, Conrad MANNERTnek méltatása. „Felix cui datum est thesauro Tuo praestantibus utilitate, nec non rarissimis libris rejerto ipsis oculis, proprio usu perfrui; felix praesertim ille, quem studia ad excolendam incliti regni Hungarici históriám volentem trahunt. Non sine quadam invidiae specie beatos hosce sanctuario Tuo immorari mente perspicio, cum indices uberrimi, venusto or dine compositi, apparatum mihi ante oculos collocant convivii, quo alii me procul remoto sunt usuri. — Sed gratulor Patriae Tuae, Vir Illustrissime, inter proceres suos viros enutrienti, quibus cordi est rem publicam promovere, rei litterariae adminicula praebere, quibus destitutum vei eminens ingenium a nobili illó emergendi impetu dura necessitate victum retrahitur, nunquam saltern ad eum culturae gradum eniti poterit, quem adiutrix manus Maecenatis gratiosi, litteris dediti, ipsi reddit ascensu faciliorem. — Grata Hungária remotioribus adhuc seculis Tuo glorians utitur beneficio, meritis extollet laudibus munificentiam, quam et ego grate mente vener or, or ans, ut Tuum favor em semper conservare digneris."

229 > De SZÉCHÉNYI számára s egyben az egész magyar értelmiség számára is talán még többet jelentett a nagy göttingai professzornak, August Ludvig SCHLÖZERnek elismerő nyilatkozata, ő tudvalevőleg egyike volt azoknak a tekintélyes személyiségeknek, akik a 18. század végén és a századfordulón Magyarország kulturális viszonyairól gyakran tettek bíráló, sőt lekicsinylő megjegyzéseket s akinek szavai minden alkalommal égő sebet ejtettek a magyar értelmiség lelkén. Most azonban, a Széchényi katalógusa által feltárt gazdag magyar irodalmi produkció láttán SCHLÖZER nem vonakodott leírni ezt a mondatot: „Coeptum opus, ad omnem posteritatis memóriám insigne futurum, gratulor animitus." Majd a katalógusról szóló dicsérő recenziójára utalva megjegyezte még a következőket is: „Quid de hisce catalogis universo orbi litterario proficuis ac Ungarico praesertim valde honorificis sententiam in adjuncta plagula palám professus sum."

230 Hasonló értelemben nyilatkoztak Németország más kiváló tudós személyiségei is, mindazok, akiket SZÉCHÉNYI a Nemzeti Könyvtár nyomtatott katalógusával megtisztelt. így: Johann Erich BIESTER a berlini királyi könyvtár őre, JANSON professzor heidelbergi, majd mannheimi egyetemi tanár, Christian Gottlob HEYNE klasszikus filológus, a göttingai egyetemnek SCHLÖZER mellett másik büszkesége, Heinrich Karl EICHSTÄDT jénai filozófus professzor és egyetemi könyvtári prefektus, a magyarországi születésű Jakob GLATZ bécsi evangélikus lelkész, a magyar művelődésügy egy külföldi propagátora, Johann Georg MEUSEL erlangeni történész professzor és bibliográfus, Friedrich NICOLAI berlini író és Johann Ephraim SCHEIBEL bresslaui gimnáziumi igazgató, a Bhediger-könyvtár prefektusa. 229. Uo., 404. f. Altdorf, 1803. márc. 24. 230. Uo., 543. f. Göttinga, 1803. ápr. 22. 159