AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

Lengyelek Végül meg kell még említeni, hogy az ekkoriban három részre szakított, idegen elnyomás alatt élő Lengyelországból is kapott két latin nyelvű üdvözlő levelet SZÉCHÉNYI. AZ egyiket Jan Chrzciciel ALBERTRANDI történész és numizmatikus püspöktől, a varsói Societas Literaria elnökétől,

231 a másikat pedig a híres könyv- és műgyűjtő Adam Kazimierz CZARTORYSKI hercegtől Krakkóból.

232 Mindkét levelet a legmelegebb rokonérzés hatja át. * Mindezek után megkísérelhetjük fenti szemlénk eredményeit összegezni. SZÉCHÉNYI Ferenc szóban forgó levelezése alapján a következőket állapíthatjuk meg. 1. A XIX. század elején úgyszólván egész társadalmunkat eltöltötte a nemzeti és szellemi élet megújításának vágya. 2. E társadalmi szükségérzetnek két, ellentétes előjelű indítéka volt: egyrészt kulturális elmaradottságunknak a külföldi kritika által feltárt fájdalmas ténye, másrészt a „dicsőséges múlt" tudata, kivált MÁTYÁS király legendás hírű könyvtárának negyedfél évszázad múltán is továbbélő büszke emléke. 3. A szellemi felemelkedésnek, az ún. instauratio literarumnak eszméit egy, jogállásra, anyanyelvre, vallásra nézve heterogén összetételű, de életcéljait tekintve egységes törekvésű társadalmi képlet hordozta és terjesztette: a kialakulóban levő polgári jellegű literátor értelmiség. 4. Az értelmiség kulturális reformprogramját, mindenek felett pedig a magyar nyelv felkarolását az ország politikai vezető rétege, a birtokos nemesség messzemenően magáévá tette és tőle telhetőleg lelkesen támogatni igyekezett. 5. Ám a szellemi élet gyakorlati újjászervezését az avult, akeióképtelen feudális állami szervektől senki sem remélhette; az időszerű kulturális intézmények megvalósítását mindenki magánkezdeményezéstől, mecénási áldozatkészségtől várta. 6. A Széchényi Nemzeti vagy Országos Könyvtár (latinul: ßibliotheca Hungarico-Nationalis Széchényiana vagy Bihliotheca Hungarica Széchényiano-Regnicolaris) életre hívásában az egész hazai társadalom — nemzetiségi, felekezeti és rendi állásra való tekintet nélkül — az 1790. évi reformtervek megvalósításának első, alapvető jelentőségű mozzanatát látta. 7. A Nemzeti Könyvtár alapítása — úgy látszik —, felrázta társadalmunkat abból a csüggeteg és borúlátó hangulatából, amelybe 1795 után az udvari reakció és a francia háborúk juttatták; az értelmiség és a nemesség bizonyos fokig újult öntudattal, életkedvvel és tett vággyal telt el. Végeredményként kimondhatjuk, hogy a Széchényi Könyvtár életre hívásának történetírásunkban, kivált a hiányzó magyar művelődéstörténelem szerepét is betöltő irodalomtörténet-írásban jóval nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani, mint amennyit az eddigiek során tulajdonítottak neki. 231. Uo., 126-127. f. Varsó, 1804. jan. 18 232. Uo., 216. f. Krakkó, 1803. jan. 7. 160