AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

déssel és kevesebb érdemleges hozzászólással kell számolnunk, hiszen a hazai természettudományok a 18—19. század fordulóján még éppen csak in statu nascendi voltak.

191 A Nemzeti Könyvtár állományában — amely zömmel korábbi idők könyvanyagát foglalta magában — tulajdonképpen még alig lehetett képviselve valami „modern" szakirodalom. Kérdés, hogy ennek ellenére is meglátták e legalább a jövő ígéretét úttörő természettudósaink a Széchényi-tékában. Nyomtatott könyvtári katalógusát a gróf mintegy 20 természetbúvárnak küldte meg (közöttük a csillagász BRUNA Xavér Ferencnek, a botankius KITAIBEL Pálnak és DIÓSZEGI Sámuelnek, a mineralógus KRALOVANSZKY Andrásnak és BENKŐ Ferencnek) s körülbelül ugyanennyi orvosnak (közöttük BENKŐ Sámuelnek, BÉRCZY Jánosnak, CSEH-SZOMBATHY Józsefnek, DERCSÉNYI Jánosnak, HAFENER Mihálynak, KISS Józsefnek, KOLBANY Pálnak, KOVÁCS Mihálynak, LUMNITZER Istvánnak, NEUSTÄDTER Mihálynak, NYULAS Ferencnek, PRANDT Ignácnak, RÁcz Sámuel professzornak, RÁTH Pálnak, SÁNDORFBT Józsefnek SCHÖNBAUER Józsefnek, SETH Jánosnak, WOLF Andrásnak, ZAY Sámuelnek és TOLNAI Sándor állatorvos professzornak). Az eseményszámba menő kiadványra a megtisztelt személyek csaknem kivétel nélkül válaszoltak, mégpedig hasonlóan örömteli hangon, mint akár a történészek, vagy a jogászok. Legtöbbjük ui. polihisztorikus műveltséggel rendelkezett s ennélfogva értékelni tudta a szűkebb szaktudományán kívül eső tudományágak irodalmi kincsestárát is. Legyen szabad ennek illusztrálására néhány idézetet felsorakoztatni. Magyar nyelvű levéllel gratulált SzÉCHÉNYinek BENKŐ Ferenc, a nagyenyedi református kollégium tanára, az első magyar ásványtan szerzője. E jeles férfiú is — mint legtöbb kartársa — kissé nehézkes, dagályos stílusban, de őszinte szívvel fejezte ki érzelmeit. „Az Excellentiád hazafi és tudományi szeretete — így szól a levél — mély egy a ritkább Feniksek közül a magyarföldön, egy olyan régen óhajtott oszlopot emelt a magyar írók és fordítóknak, melyet az idő csak az utolsó napon emészthet meg, amely oszlop mint megannyi drága és nemes kövekből rakatván össze, hogy azok között az én érdemtelen, fövényaproságú nyomtatványaim is helyet találtának, a legnagyobb háladatosságra köteleznek engemet. . ."i»

2 A latin nyelvű levelek közül a következőket emelhetjük ki. CSEH-SZOMBATHY József pesti orvos e szavakkal értékelte SZÉCHÉNYI érdemét : „Oratior posteritas memóriám huius beneficii colét benevolentia sempiterna, Musae verő Pannonicae fautoris sui nomen ac merita in aeterna basi collocabunt."

193 HUSZTY Teofil Pozsony város orvosa, a svájci orvosok és sebészek társaságának, valamint a jénai mineralógiai társaság tagja, pedig ezzel a szép mondattal fejezte ki mondanivalóját: „Libri Tui Excéllentissime Gomes (ut cum Denisio nostro Tullii utar verbis) nos in nostra Patria peregrinantes errantesque hospites quasi domum deducunt."

194 191. M. ZEMPLÉN Jolán: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Bp. 1964. 192. OL. Széch. It. I. es. 29. sz. 120. f. 1803. júl. 25. 193. Uo., 651. f. 1802. dec. 18. 194. Uo., 318. f. 1802. aug. Michael DENIS (1729-1800), akiről itt szó van európai hírű könyvtár-tudós volt, előbb a Teréziárium tanára, utóbb a bécsi Hofbibliothek prefektusa148