AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?
ágyazva a feudalizmus társadalmi rendjébe és ideológiájába, mint az államvallást alkotó, az állam igazgatásában tevőlegesen részt vevő katolikusok. Szuperintendenseik nem számítottak főpapoknak, és semmiféle befolyásuk sem volt a politikára. Hasonlóképpen lelkészeiket is inkább a polgári státushoz tartozóknak tekintette a köztudat, semmint nemeseknek. Az ő számukra tehát a polgárosodás fejlődésiránya rokonszenves kellett hogy legyen, annál is inkább, mivel ők nemcsak hírből, hanem közvetlen tapasztalás alapján is ismerték a kibontakozó új polgári társadalmi berendezkedést. Azokban a német, holland, svájci és angol városokban, ahol egyetemi tanulmányaikat végezték, alkalmuk volt látni, menynyivel rendezettebb, kifinomultabb, humánusabb a polgári életrend a feudálisnál. 155 Ugyanezt a nyugat-európai polgári világot a katolikus papság nem ismerhette meg, mert esetleges külföldi tanulása kapcsán legfeljebb a fejlődéstől messze elmaradt itáliai városokban fordulhatott meg. Mindezen körülmények alapján nyilvánvaló, hogy a protestáns papság szinte predesztinálva volt arra, hogy egyik képviselője legyen az új polgári-patrióta művelődési törekvéseknek és egyben fundamentuma e programot megvalósító új polgári értelmiségnek. Éppen ezért fel kell tételeznünk róla, hogy a Széchényi Könyvtár életre hívásának eseményét teljes megértéssel és osztatlan örömmel fogadta, hiszen okvetlen fel kellett ismernie ebben a feudális kultúrából való kibontakozás első komoly eredményét és a továbbfejlődés hatékony eszközét. Másfelől nemigen hihető, hogy akadtak volna olyan protestáns papi elemek, akik a Széchényi Könyvtárban, mint katolikus mecénás alapításában valamiféle álcázott ,,ultramontán" intézményt gyanítottak volna. Sokkal inkább akadhattak viszont olyanok, akiket esetleg nemzeti aggályok kerítettek hatalmukba. Tudvalevő ui. hogy a hazai protestantizmus sem dogmatikai, sem kormányzati, sem anyanyelvi-etnikai tekintetben nem volt egységes. A helvét és az ágostai hitvallás alapján külön alkottak egyházat a reformátusok s külön az evangélikusok. (S mindegyiken belül elkülönült egymástól a magyarországi és az erdélyi egyház.) Egyiknek sem volt állandó központi szerve; zsinatjaik időleges jellegűek voltak. Nyelvi-etnikai tekintetben pedig úgy alakult a helyzet, hogy Magyarországon csakis a reformátusság volt egyöntetűen és kizárólagosan magyar összetételű az evangélikusság részben német, részben szlovák elemeket foglalt magába csak kis hányadban volt magyar; Erdélyben viszont egységesen magyar református és unitárius egyház, illetve egységesen német evangélikus egyház állt fenn. 156 A felvilágosult polgári kultúráért indított hazai mozgalmat ez a nyelvietnikai megosztottság nyilvánvalóan magymértékben gyengítette, sőt kezdettől fogva válsággal fenyegette. Előrelátható volt ugyanis, hogy a feudális műveltség felszámolása során a kiküszöbölendő közös latin nyelv helyébe minden etnikai csoport a maga nyelvét kívánja majd használatba venni. Nos, a Széchényi Könyvtárról, amelyet megalakulásakor inkább nemzeti, mint országos jelzővel emlegettek, 157 eleinte nem lehetett tudni, hogy a BESSE155. BÍRÓ —BUCSAY—TÓTH, i. m. 233 — 235. 1. 156. BUCSAY, Geschichte des Protestantismus. 33 — 41. 1. 157. Maga SZÉCHÉNYI Ferenc is gyűjteményi katalógusának 1799—1803-ig megjelent kötetein Bibliotheca Hungarica Nationalis Széchényiana-mik nevezte a könyvtárt, csak 1807 után, amikor az országgyűlés rendi intézménynek nyilvánította a gyűjteményt, vált használatossá a Bibliotheca Hungarica SzéchényianoRegnicolaris elnevezés. 138
