AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

NYBi-féle magyar nyelvű kulturális törekvések szolgálatára alkakult-e, avagy minden hazai nemzet művelődésének előmozdítására. Ez a kérdés — annak ellenére, hogy a latin nyelv még szilárdan tartotta magát sok évszázados uralmi helyzetében — a német és a szlovák evangélikus papság körében már könnyen felmerülhetett. Lássuk hát, miről tanúskodnak a SZÉCHÉNYI Ferenchez intézett protestáns papi levelek! Számuk meglehetősen nagy, félszáznál több. Közülük itt csak azokra leszünk figyelemmel, amelyek a kiváltképpen egyházi pályán működő lelkészektől és magasabb elöljáróktól származnak. A literátori tevékenységükkel országos jelentőségre emelkedett papi személyek leveleit majd az új polgári értelmiség tárgyalásakor fogjuk számba venni, ugyanúgy, mint a katolikus papság esetében. Református lelkészi megnyilatkozások Református részről — e leszűkített körben — legyen szabad csupán egynéhány illusztris személy (SINAI Miklós tiszántúli szuperintendens, SZIKSZAI György debreceni, MINDSZENTI Sámuel komáromi, KOVÁTS József nagykörösi, FÁBIÁN János vörösberényi, BÁTHORI Gábor pesti lelkipásztor és GÁTI István máramarosszigeti esperes) levelére hivatkozni. Közülük magyar nyelven csak hárman írtak, a többiek a latint használták. Idézni csupán három levélből fogunk, mint olyanokból, amelyek valamiféle eredeti gondolatot tartalmaznak, vagy pedig egyéb okoknál fogva különösen jellemzők. Ünnepélyes hangvételénél, kifejező erejénél és őszinteségénél fogva első helyre kívánkozik a RACINE-fordító KOVÁCS József levele. Benne a lelkész az egész magyarság háláját tolmácsolja a grófnak éspedig ezekkel a szavakkal: „Leborulván a Haza Excellentiád lábaihoz, háládatos könnyek közt köszönti Excellentiádnak, hogy annyi fiainak életet, dicsőséget és örök emlékezetet adott, és örömmel ígéri a halhatatlanságot Excellentiádnak, aki oly sokakat halhatatlanokká tett. Mi is pedig a Hazának most élő fiai, kiket ennyire megtisztelt Excellentiád, a Hazának vitézeit csudáljuk, annak tudósait becsüljük, de egyedül Excellentiád az a nagylelkű jótevő, akit háládatos szeretettel tisztelünk és magasztalunk."

158 GÁTI István klasszikus és jellegzetesen preromantikus „szittya''' kifejezésekkel magasztalta SzÉCHÉNYit: „óhajtom, hogy a Magyarok Istene, a Magyar Hazának dicsőségére és Helikonunk díszére Excellentiádat hosszú élettel magtartsa.. ."

159 BÁTHORI Gábor a Széchényi-katalógust méltatva kijelenti, hogy az e műfajban nemcsak hazai, de tudtával európai viszonylatban is mintaszerű. Örvend azon is, hogy a külföldi rosszindulatú kritikák, amelyek múzsátlan országnak bélyegezték Magyarországot, most — lenyűgöző irodalmi teljesítményeinek láttán — el fognak némulni. Végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a Nemzeti Könyvtár a hazai respublica literaria-nak. új virágzását fogja elindítani.

160 158. OL Széch. lt. I. cs. 29. sz. 367. f. 1803. ápr. 16. 159. Uo., 273. f. 1803. szept. 12. 160. Uo., 152. f. 1802. okt. 3. 139