AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

ezek által a kiműveltséggel kérkedő nemzetekhez egy ig.en közelítő lépést tétettni méltóz­tatott. — Nincs oly méltatlan szüleménye ezen érzékeny Hazának, ki a N r agyméltóságod kegyességét gyengéded b°lső megindulás nélkül vegye. [S] nem lesz oly elvetemedett maradék, oly hálaadatlan emlékezet [sem], mely ezen nemes tettet halhatatlanná tenni ne töreked­jen. . .". 87 Ódon hangzású, nehezen gördülő mondatok. Mégis milyen nagyszerű kifeje­zései a közörömnek és közértelmességnek. Ami a Bánság megyéit illeti, bármily tarka volt is ezek népi-nyelvi összetétele, és bármennyire friss, többnyire idegen elemekből állt is a nemessége, a SZÉCHÉNYI ­féle új nemzeti kul túrintézet létrejötte, belőle is ugyanolyan visszhangot váltott ki, mint a törzsökös magyar nemességből. Krassó megbecsülése jeléül és a kései utódok okulására szintén levéltári kincsei közé helyeztette a Széchényi Könyvtár katalógusait. 88 Torontál egyszerű szavakkal, de nagy hálával köszöntötte a gró­fot. 89 . Temes pedig kijelentette: azt a tényt, hogy a Széchényi Könyvtár „a hazá­nak örökévé és minden magyarnak tulajdonává lett'" nem lehet elég magasra érté­kelni. 90 Erdély hét magyar megyéje közül csak háromnak a nyilatkozatát ismerjük. Kolozs megye az elődöknek a tékában összegyűlt szellemi alkotásaitól hatódott meg s természetesen SZÉCHÉNYI nagy áldozatkészségétől is, amelyet például kí­vánt állítani a többi nagyurak elé. 91 Küküllő ismét a levéltárba helyezéssel hódolt a nagy alapítónak. 92 Tor da pedig kijelentette, hogy a megye mindenkor ,,oly mér­tékben fogja [Széchényinek] a közjóra, a tudományok előmozdítására és a haza bol­dogítására szentelt ajánlását tisztelni, amint annak eredeti nemes volta méltán megér­demli." 9 * Szlavóniából két megye Szerém u és Pozsega 95 üdvözölte a grófot a katalógusok megküldése kapcsán. Latin nyelvű levelükben ők is a közjó (bonum publicum) és a nemzeti kultúra ügyét látták előmozdítva az Országos Könyvtár életre hívá­sával. Nemesi magánnyilatkozatok A közép nemességnek most ismertetett közös állásfoglalásait erőteljesen alá­támasztják a megyei vezető családok reprezentánsainak nyilatkozatai is. Legyen szabad ezek közül is néhányat felemlíteni. A középső országrósz famíliái részéről pl. igen jellemző OcsAi BALOGH Péter­nek, az 1790/91-i országgyűlésen nagy szerepet játszó követnek a levele. Ó úgy látja, hogy PÁZMÁNY Péter és SZÉCHÉNYI György óta nem részesült ilyen jelentős alapításban a nemzet. Megállapítja, hogy Széchényi Ferencnek ez a haza oltárára letett áldozata az egész magyar nép kincse. („Tale tantumque sacrificium, in ara 87. Uo., 165. f. Beregszász, 1808. jan. 25. 88. Uo., 378. f. Lúgos, 1807. dec. 89. Uo., 620. f. Nagyszentmiklós, 1808. márc. 8. 90. Uo., 633. f. Temesvár, 1807. dec. 18. 91. Uo., 384. f. Kolozsvár, 1810. júl. 21. 92. Uo., 383. f. Dicsőszentmárton, 1811. nov. 25. 93. Uo., 615. f. Torda, 1810. okt. 16. 94. Uo., 701. és 702. f. Neo-Vukovarini, 1808. febr. 3. és 1808. dec. 19. 95. Uo., 505. f. Pozsega, 1808. nov. 29. 123

Next

/
Oldalképek
Tartalom