AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

szerzés (BENKŐ József, CSAPÓ József, PLENCK József és WINTERL Jakab József részéről).

18 Még erőteljesebben bontakozott ki a nemzeti-politikai érdeklődést kielégíteni hivatott történelem. A történeti források felkutatása, összegyűjtése, közzététele és feldolgozása egészen rendkívüli méreteket öltött; az eredmények (BÉL Mátyás, az említett jezsuita historikusok, valamint COENIDES Dániel, KOVACHICH Márton György, SINAI Miklós és WALLASZKY Pál munkássága által) minden más tudomány eredményeit túlszárnyalták.

19 Végül is e sokféle informatív adatgyűjtemény módot nyújtott arra, hogy a század utolján (1798) össze lehessen állítani a magyar állam részletes (közigazgatási, helyrajzi, települési, népesedési, nemzetiségi, termelési, forgalmi és kulturális) ismertető leírását: SCHWARTNER Márton statisztikáját.

20 Kilenc évszázados civilizatorikus-kulturális fejlődés után az ország vezető feudális rétegei (papság és nemesség) tehát csak most jutottak abba a helyzetbe, hogy hazájukat annak egész természeti, politikai, gazdasági, etnikai szerkezetét mind jelen állapotában, mind történeti kialakulásában világosan és reálisan megismerhessék. Amit eddig hiányos — tapasztalatok, ellentmondó értesülések és torz ábrázolások alapján — csupán jól-rosszul elképzelni lehetett, az most tudós könyvek lapjain hitelesen leírva, térképeken lerajzolva, számokban kifejezve tárult mindenki szeme elé. Hogy ez az intellektuális eszmélés — amit a MÁTYÁs-kori humanizmusra emlékezve, a kortársak „instrauratio litterarum"'-ként

21 emlegettek — az értelmiségnek mekkora áldozatával jött létre, azt a feudális nemesség nem is sejtette. Senkinek sem lehetett fogalma arról, hogy mennyit kellett fáradnia egy tudósnak, amíg valamely téma kidolgozásához a szükséges előkészületeket elvégezte. A természettudósnak óriási területeket kellett bejárnia, méréseket, illetve anyaggyűjtést végeznie, nem kevésbé a történetkutatónak is, amíg kéziratos vagy könyvekben rejlő forrásainak birtokába juthatott. Nehezítette a helyzetet az is, hogy a literátorok zömükben vidéken éltek, gyakran távol az iskolvárosoktól, ahol valamiféle könyvtárt találhattak. Az ilyen helyzetben levő tudósok vásári alkalmakra várva, mérföldeket szekerezve juthattak csak el egy-egy olyan helyre, (püspöki székhelyre, főúri kastélyba), ahol esetleg — feltéve, hogy el nem zárkóztak előlük — könyvtári vagy levéltári búvárkodást folytathattak. S hányszor kellett megismételni az ilyen vándorutakat, amíg rá lehetett találni azokra a segédeszközökre, amelyekről tudva volt, hogy léteznek, de bizonytalan volt, hogy hol találhatók. Egyszóval, nem volt könnyű alapot vetni a magyar tudományosságnak, mert hiszen mindaz (könyv vagy kézirat), amit az előző évszázadok során Magyar 18. Munkásságukra nézve 1. A magyar gazdasági irodalom első századainak könyvószete (1505 — 1805). Összeállították: DÓCZY Jenő, WELLMANN Imre, BAKÁCS István. Bp. 1934. 730., 822., 1219-20., 1493., ill. 1156., ül. 171., 1131., 1226., ill. 729., 798., 842-43., 1161., 1280-81., továbbá 862., 1164., ül. 1026., 1237., 1263., 1298., 1390. és 593., 697., 901., 1024., 1116. és 1541. sz. bibliográfiai tételeket. 19. HÓMAN Bálint: Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bp. 1920. 13-28. 1. - GÁRDONYI, i. m. 4-17. 1. 20. SOHWARTNEE, Martin: Statistik des Königreichs Ungern. Pest, 1798., 2. kiad. Buda, 1809. 21. WALLASZKY, Paulus: Conspectus reipublicae litterariae in Hungária ah initiis regni ad nostra usque tempóra delineatus. Posonii et Lipsiae, 1785., 2. kiad. Budae, 1808. 106