AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1974-1975. Budapest (1978)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Berlász Jenő: Hogyan fogadta társadalmunk és a külföld a Széchényi Könyvtár alapítását?

A konkrét ismertetést megelőzően azonban szükségesnek látszik fejlődéstörténeti tájékoztatást adni arról a különleges társadalmi-kulturális-politikai konstellációról, amelyben a Nemzeti Könyvtár eszméje kisarjadt, illetőleg testet öltött. I. MŰVELTSÉGVÁLTÁS - MŰVELŐDÉSI VÁLSÁG 1. A felvilágosult értelmiség történelmi szerepe Amikor magánkönyvtárát SZÉCHÉNYI a nemzetnek felajánlotta, már csaknem három évtized múlt el ama jelentős esemény óta, hogy MÁRIA TEKÉZIA királynő — élve a jezsuita rend 1773. évi feloszlatása kapcsán kínálkozó alkalommal — a közművelődés ügyét politikummá nyilvánította és az ország minden, katolikus szellemi irányítás alatt álló tanintézetét az egyetemtől a falusi kisiskolákig királyi jogkörbe és irányítás alá vonta. Ennek kapcsán adta ki az uralkodónő 1777-ben a Ratio Educationis című, méltán híressé vált országos tanügyi rendeletét is, amelyben egy, az eddigitől merőben különböző művelődési eszmény jegyében, új tanulmányi programot léptetett életbe, nevezetesen: szaktudásra irányuló, gyakorlati-hasznossági szempontokat érvényesítő, világi szellemű és szemléletű ismeretek oktatását. Annyit jelentett ez, hogy az évszázadok óta fennálló papi humanista műveltség az államhatalom számára a maga egészében értéktelenné vált, hiszen belőle a latin nyelven kívül jóformán semmi egyebet sem kívánt fenntartani.

7 Körülbelül ugyancsak 30 éve kezdődött a bécsi testőrök, kivált BESSENYEI nevével összeforrt irodalmi-szellemi megújulás is, amely kulturális és közéletünknek nagy ésszerűtlenségére, ti. a középkortól öröklött latin nyelv anakronisztikumára hívta fel a figyelmet, s buzgó agitációt indított annak kiküszöbölése, illetőleg a magyar nyelvvel való helyettesítése érdekében.

8 A köztudat ezeket a korszakos jelentőségű mozzanatokat általában a 18. sz. uralkodó eszmeáramlatának, a racionalizmusnak folyományai gyanánt tekintette. A történettudomány azonban nem érheti be ennyivel. Az enciklopédisták által propagált eszmék ti. önmagukban, megfelelő társadalmi talaj nélkül hatástalanok maradtak volna. Befogadásukra és hasznosításukra fejlett intellektuális készültség kellett. Ilyen társadalmi készség-képesség persze máról holnapra nem alakulhatott ki, csak évszázadokig tartó folytonos kulturális fejlődés során, kivált a könyvkultúra elsajátítása nyomán. Nos, ez a folyamat a Közép-Dunamedence országaiban, Magyarországon is a 18. sz. második felében már olyan stádiumban volt, amelyben az ésszerűség, mint a közösségi élet szabályozó elve megértésre és 7. A Ratio Educationis keletkezéséről FINÁCZY Ernő: A magyarországi közoktatás története Mária Terézia korában. II. k. 234 — 274. 1. Ezt az alapvető munkát több tekintetben kiegészíti CSÓKA J. Lajos: A Ratio Educationis korszaka c. tanulmánya. — Magyar Művelődéstörténet (a következőkben: MM). IV. k. 453 — 481. 1. Magának a szövegnek kiadása: Az 1777-i Ratio Educationis. Ford. és jegyzetekkel ellátta: FRIML Aladár. Bp. 1913. 8. [BESSENYEI György:] Magyarság. (Bécs) 1778. — A vonatkozó újabb irodalomból 1. GTÁLOS Rudolf: Bessenyei György életrajza. Bp. 1951. — A magyar irodalom története 1772-1849-ig. Szerk. PÁNDI Pál. Bp. 1965. [A következőkben MIT]. 103