AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

lelkész „Nem úgy van az, mint volt régen / Nem az a nap süt az égen" kezdetű versezete. Miként „adaptálja" ezt SZÉKELY József? „Nem az a nap süt az égen / Nem az vagyok, ami régen".

57 Ám nem kell féltenünk VALLÉR Sándort sem: „Ha tavaszkor felhőt / Látsz széltől kergetve: / Úgy mostoha sorsom / Jusson az eszedbe".

38 A forrást, PETŐFI János vitézét, talán felesleges is megjelölnünk. De: oldalszám idézhetnénk az előbbihez hasonló eltulajdonításokat. A mai olvasó talán szokatlannak, irodalmi kritikától idegennek érzi azt a hangot, amely GYULAI Pálnak A Hölgyfutár poétáiról** írt, indulatos cikkét jellemzi. Ellenérzése azonban csak addig tart, amíg e „verseiményekkel" maga is meg nem ismerkedik, utána már csak a magyar irodalom ügyéért felelősséget érző, ha kell, a közvéleménnyel is háborúba szálló ember iránti megbecsülés marad meg szívében. „Lapját — veti NAGY Ignác szemére GYULAI —, mely nemrég az egyetlen szépirodalmi volt, közlönnyé engedte aljasíttatni egy oly költészetnek, mely a magyar Parna[s]zt mindinkább igyekszik szemétdombbá és állatlegelővé változtatni." „A tehetségtelenség és ízléshiány ily képviselőit már rég nem látta irodalmunk (...) Számuk és termékenységük iszonyúan növekszik. Mindennap egy-egy új áll elő ( . . . )." A kritika mellől a megszívlelendő tanácsok sem hiányoznak. Helyesebb volna négy-öt költemény helyett számonként csak egyet közölni, és azt is jobb költőinktől, „kik éppen e költöncök miatt hagyogatják oda" a lapot vagy az élvezetes rovatokat „meghosszabbítani". „Jól tudjuk mi — összegzi mondandóját —, hogy a világ akármelyik divatlapja is ritkán-ritkán közölhet geniális eredetiségeket (...), de annyit mégis jogosan megkívánhatunk, hogy ne legyen az ízléstelenség raktára, s maradjon az irodalom színvonalán." NAGY Ignác—Nyilatkozata tanúskodik felőle, hogy nem ellenvetések nélkül, — helyt ad GYULAI észrevételeinek. Szerkesztői üzeneteiben egyre-másra utasítja vissza korábbi „házi" verselőit. De: ezek a legtehetsógtelenebbek; a lap — versei szolgálnak bizonyságul — továbbra sem lesz több, mint harmad-, negyedrangú poéták orgánuma. S ezen nem sokat változtat az a „vérátömlesztés" sem, amely Jókai Délibábja, beolvadásával (1854. ápr. 6.) éri a Hölgyfutárt. Szépprózája nagyobb értéket képvisel verseinél. A művészi érték azonban itt is másodlagos, a kordivat mögött. Magyarán szólva: e téren is a „szép olvasónék" igénye az irányadó szempont. SZENNYEI Ferenc szerint fennállásának első évtizedében közel ezer elbeszélést közölt a lap, 176 fordítást és 700 munkát magyar szerzők tollából.

60 JÓKAinak 9 novellája és A janicsárok végnapjai című regényének néhány részlete jelent meg itt, LAUKA Gusztáv, DEGRÉ Alajos, KUTHY Lajos, BEÖTHY László, REMELLAY Gusztáv, KOVÁCS Pál, FRANKENBURG, VAJDA János, VAS GEREBEN képviselték a Hölgyfutár írógárdájából az 1848 előtt ismertté váltakat, ABONYI Lajos, ÁGAI Adolf, BALÁZS Sándor, KÖVÉR Lajos, VÉRTESI Arnold, DOBSA Lajos, GYŐRY Vilmos, SZOKOLY Viktor a forradalom bukása után indultakat. A külföldi írók közül — magától értetődőn — DUMAS pere és a francia romantikusok (SUE, FÉVAL, SOULIÉ, MÉRY stb.) a legtöbbet szereplők. DUMAS 57. Nem az a nap. . . 1852. júl. 27., 169. sz. 58. F. B. emlékkönyvébe. 1850. nov. 11., 111. sz. 59. Pesti Röpívek. 1850. dec. 1., 9. sz. 284—287. 1. 60. I. m. 1. k. 106. 1. 255