AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

Kaméliás hölgyét, MERIMÉE Colombáját és FEUTLLET regényét, A kis grófnét folytatásokban közli a Hölgyfutár. DICKENS, THACKERAY, BTJLWER, LEVER jelentik az angol, LERMONTOV az orosz irodalmat. Állandó munkatársként LAUKA Gusztáv az első a lapnál, akit az 1851-ben Pesten feltűnő BALÁZS Sándor az egyetlen ismert névként agnoszkál a Hölgyfutár „névtelen hadában". LAUKÁt sok jó megfigyelést, eredeti ötletet tartalmazó életképei, humoros versei és 1848-ban indított Charivari című élclapja tették korában kedveltté. Humoros elbeszélésein, életképein kívül adomákat, „szisszeneteket", vidéki leveleket is írt, koronként BUTTER FLÓRIÁN vagy DON GUNÁROSZ név alatt. TÓTH Kálmán (1831—1881) 1852-ben segédszerkesztőként kerül NAGY Ignác mellé, és tisztét principálisa halála után BERECZ Károly (1821—1901) szerkesztősége idején is megtartja. Amikor 1856-ban TÓTH Kálmán áll a Hölgyfutár élére, hol segédszerkesztőként, hol főmunkatársnak nevezetten VADNAY Károly (1832—1902) a segítőtársa. A tényleges irányítás VADNAYé. Az ő irodalompolitikai koncepciója, esztétikai-művészeti elvei érvényesülnek — természetesen a Hölgyfutár nyújtotta szegényes lehetőségek között — a lap tevékenységében. TÓTH Kálmán versein kívül, csak nevének vonzását adja. VADNAY — igaz, népszerűségét olvasmányosan, fordulatosán megírt regényeinek, elbeszéléseinek köszönheti — sokkal jelentősebb szerkesztő, mint író. (Szépirodalmi munkái többségükben a kor átlagszínvonalán mozognak.) Elsők közt figyel fel és figyelmeztet arra a jelenségre, hogy a Kemény—Gyulai csoport irodalmi diktatúrára tör.

61 írói egyéniségének könnyebb fajsúlya, óvatos, minden irányban ügyesen lavírozó természete ugyan eleve alkalmatlanná teszi olyan markáns ellenzéki magatartás kialakítására, mint amüyen a VAJDA Jánosé vagy a ZILAHY Károlyé. Diplomatikusan átgondolt nyilatkozataiban és gesztusaiban azonban sejtetni engedi az irodalmi ellenzék írói iránt érzett rokonszenvét, továbbá azt a tényt, hogy mozgalmukat a hatvanas évekre kialakult és egyeduralomra jutott „irodalmi Deák-párt" ellenében — már csak irodalmunk egészséges fejlődése szempontjából is — szükségesnek tartja. Lapjait, mindenekelőtt a Fővárosi Lapokat, sokszor csaknem egyetlen publikációs lehetőségként (főként VAJDA és ZILAHY Károly esetében) sohasem késlekedik rendelkezésükre bocsátani. TÓTH Kálmán népszerű élclapja, a Bolond Miska indulása után (1860. jún. 4.), méginkább névleges szerkesztőjévé válik a Hölgyfutárnak. VADNAY ebben az időben külföldön utazgat, a lap szerkesztése a humoros írásai és kiadványai okán népszerűvé lett SZOKOLY Viktorra (1835—1913) száll át. De: SZOKOLY a Bolond Miskánál is helyettesíti TÓTHot, sőt: 1861. dec. 22-én átmenetileg utódjává lesz börtönbe jutott főnökének egy olyan orgánum élén, amely rivalizált a JÓKAI szerkesztette Üstökössel is. A stafétabotot hát BULYOVSZKY Gyulának (1827—1883) adja tovább. BuLYOVSZKYt az ötvenes-hatvanas évek jeles publicistái között kell számontartanunk. Jelentős alakja a magyar tárcaírásnak is. Az addig hírlapi desszertül szolgáló műfaj az ő kezén egyszersmind a népszerű ismeretterjesztésnek is eszközévé válik. Szerkesztőként azonban — hívjuk tanúságul lapjait (Nefelejts, Hölgyfutár, Sürgöny) — a sikertelenség szegődött melléje 61. [VADNAY Károly] P. Kiss Sándor: Őszinte levelek, 3. A klikk. 1858. máj. 15., 110. sz. 256