AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

szét, vagyis minta ihlette, de önálló értékű alkotás."

5 Bár ma már ritkán találkozunk a hangversenygyakorlatban átiratokkal, hiszen minden lehetőség megvan az eredeti művek megszólaltatására, nem becsülhetjük le LISZT ezirányú tevékenységének jelentőségét. Az 1973 tavaszán újjáalakult magyar Liszt-Társaság azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt társelnöke, CSANÁDY György, így méltatta LISZT művészetének ezt a területét: „Amikor megindult gyönyörűséggel hallgatjuk Liszt ,zongorapartitúrákba' foglalt átirataiban megszólaló Beethoven, Schubert, Schumann, Mendelssohn, Verdi, Wagner, Erkel, Glinka és mások alkotásait, akkor nem csupán a zseni különleges művészetét élvezzük, hanem becsüljük is a mai ember értelmével csaknem hanglemezpótlónak tekinthető átiratok bravúrját mint zenei propagandát. Egyik leghatásosabb módszere volt ez az általa felismert új tehetségek ajánlására, népszerűsítésére. Liszt ezzel is, mint valamennyi műfajával, arra törekedett, hogy az élő zenekultúra számára törje az utat a szélesebb körű közönséghez."

6 A máig is legrészletesebbnek nevezhető — bár korántsem tökéletes — LISZTműjegyzék, Peter RAABE munkája,

7 külön csoportba sorolja LISZT zongoraátiratait. Ezek között legnagyobb számban BEETHOVEN, SCHUBERT, WAGNER és BERLIOZ művei szerepelnek; de az olasz opera korabeli kiválóságai: BELLINI, ROSSINI, VERDI is számos parafrázis, fantázia, reminiszcencia vagy egyszerű átdolgozás megírására ihlették LiszTet. Az első kettőnek műveiből főként korai, virtuóz éveiben készített átiratokat, VERDiéből jóval később is. A Z 47.119 jelzetű, díszes kiállítású kotta piros félbőr kötésén a következő arany borítócím áll: „F. LISZT / TRASCRIZIONI SU OPERA Dl VERDI." A gyűjteményes kötetet az olasz RICORDI cég adta ki. Az előzéklap versóján öregkori LiszT-portré látható, melyet D. PAOLOSSI rajzolt. Az átiratok, melyek a kötetben szerepelnek, sorrendben a következők (zárójelben megadjuk P. RAABE műjegyzékéből az ill. mű sorszámát): 1. Miserere du Trovatore. (R. 266.) — 2. Ernanide Verdi. (R. 265.) — 3. Rigoletto de Verdi. (R. 267.) — 4. Don Carlos de Verdi. (R. 268.) — 5. Aida di G. Verdi. Danza Sacra e Duetto finale. (R. 269.) — 6. Reminiscences de Boccanegra de Verdi. (R. 271.) — 7. Agnus Dei de la Messe de Requiem de G. Verdi. (R. 270.) — 8. Salve Maria de l'opéra de Verdi Jerusalem. (R. 264.) Bár nem kolligátumról van szó, valamennyi mű lemezszáma különböző; a kötetnek önálló lemezszáma nincs. Nyilvánvaló, hogy a gyűjteményt a meglévő Ricordi-klisék felhasználásával állították össze. RICORDI ugyanis előzőleg már megjelentette egyenként is valamennyi művet — kettőt közülük: az Aida, ill. a Requiem részletét más kiadó addig nem is publikálta. Az ajánlás a címlapon a következő: „Madame Catherine Arlcövy — / trés affectueux hommages / FLiszt j Février 84". 5. MILSTBJN, Jakov Iszakovics: Liszt. Bp. 1965, Zeneműkiadó. 1. köt. 178. 1. — A szerző a 177—185. lapokon részletesen elemzi LISZT átírói tevékenységét, az átiratok különféle fajtáit (Bearbeitungen, Fantasien, Reminiszenzen, Illustrationen, Paraphrasen, Partitions de piano, Klavierpartituren, Transkriptionen, Übertragungen — a szerző elnevezései szerint). 6. A beszéd 1973. okt. 22-én, LISZT születésnapján hangzott el, amikor a LisztTársaság emléktáblát helyezett el a volt Hét Választófejedelem fogadó épületén (Bp. V., Váci utca 9). Itt adta LISZT 1823-ban első pesti hangversenyét. 7. RAABE, Peter: Liszts Schaffen. Stuttgart—Berlin 1931, Cotta. Reprintje, pótlásokkal: Tutzing 1968, Schneider. 90