AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Kurcz Ágnes: Ismeretlen velencei Melanchton-kiadás. — Egy töredékes ars moriendi meghatározása
kát, 14 s ennek teljes bibliográfiájában sem akadtunk a keresetthez hasonló formájú és terjedelmű kiadásra. Az Alphabet in XXIII Predigen tüzetesebb vizsgálata amúgyis meggyőzött arról, hogy GEILER az egyes fejezeteket, prédikációkat az ABC betűivel kezdi el; a mi ars moriendink azonban nem az egymás után következő iniciálékban követi, hanem tizenháromszor kezdi el az ABC-t, melynek betűi a gondolatmenetet jelző marginális megjegyzések előtt állanak. 14a Miután GEiLERrel kapcsolatos elgondolásaink csődöt mondtak, a többi számba jöhető teológus műveinek bibliográfiai ellenőrzése következett. Johann NID ER, Thomas PEUNTNER, MATTHAEUS de Cracovia, Albrecht von EYB, Petrus de ALLIACO, HENRICTJS de Hassia, Johannes AUERBACH, JACOBUS de Clusa, és még mások is írtak témánkba illő vagy azzal rokon traktátusokat. Ez a hosszadalmas munka sem vezetett eredményre, noha itt sem csupán vaktában próbálkoztunk: ars moriendi-bibliográfia híján, a problematikus mű szelleme, autoritásai (idézetei, forrásai) alapján a kései skolasztikát, ill. misztikát képviselő filozófusok-teológusok műveit vettük szemügyre. Minden eredményünk a következő volt: egy tudós erudícióval készült, feltehetőleg a szerző neve alatt német földön megjelent „épületes" értekezés van a kezünkben. Bár csonka, így is feltűnően különbözik valamennyi anonym és szerzős ars morienditől terjedelmében. Az illusztrálatlan quartó-kiadás legalább 59 [60] levélből állt; a többi még az 1520-as években, a fametszetsorozattal együtt sem haladta meg a 40 levelet (és ezek kisebb, nyolcadrét formában készültek). A nagyobb terjedelem abból adódik, hogy a hagyományos gondolatmenetet rengeteg idézettel (biblia, egyházatyák, középkori teológusok) tölti fel a szerző, helyenként pedig a prédikációkba illő exemplumokat halmozza. A betűtípusok, a számozatlan levelek, a bonyolultabb ívjelzet [A^^, B 4 , C—D 6 , E—F 4 , G—H 6 , I—N 4 1 a századforduló korára, ill. a 16. század első évtizedeire mutattak. Ezek után a véletlen sietett a segítségünkre. Címleírás-ellenőrzés során egy ősnyomtatvány-kolligátumban lapozva olyan betűtípusra bukkantunk, amely az ars moriendi marginális típusára emlékeztetett: tüzetesebb vizsgálat során kiderült, hogy a két típus meg is egyezik. A 15. század utolsó éveiben Hermann BUNGART (BOEMGART) kölni nyomdász készítette ALBERTANUS CAUSIDICUS BRIXIENSIS : De arte loquendi et tacendi című 10 leveles quartó kiadását. 15 A 15. századi kölni típusrepertóriumban megtaláltuk BuNGARTnál az élőcím típusát, és — ami a legfontosabb — a szöveg főtípusát, a „kenyértípust" is. 16 Pontosab14. DEMPSEY-DOUGLASS, E. Jane: Justification in late medieval preaching. Leiden, 1966. 14a. Megvizsgáltuk a strassburgi nyomdatörténeti bibliográfiákat is, tematikai-formai szempontból egyaránt keresve a mi művünket, de ez a „tágabb körözés" sem vezetett eredményre. Hogy az ars moriendi egyáltalában németországi, azt egy, a latin szövegbe ékelt négysoros ritmikus ima bizonyította. De az alnémet nyelvjárás az északi országfélre mutatott, a Kölntől Berlinig húzódó vonaltól északra (VÍZKELETY András szíves közlése). 15. SAJÓ, Géza—SOLTÉSZ, Erzsébet: Gatalogus incunabulorum quae in bibliothecis publicis Hungáriáé asservantur. Budapest, 1970. nr. 49. GW 562. Ktr. jelzet: Inc 1171 (8). 16. VOUILLIÉME, Ernst: Die Typen der Kölner Buchdrucker. Veröffentlichungen der Gesellschaft für Typenkunde des XV. Jahrhunderts. Uppsala, 1912. — A marginális típus (BUNGART 5. típusa): Tafel 292; az élőcím típusa (BUNGART 6.): Tafel 294; a kény ér típus (BUNGART 4.): Tafel 34. 70
