AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Soltész Zoltánné: A 16. századi külföldi nyomtatványok meghatározásának és a könyvritkaságok felismerésének összefüggéseiről

immár saját köteteink alapján hasonlíthatjuk össze a kérdéses kiadvány és nyomda betűtípusait, nyomdász jegyeit, illusztrációit. Saját nyomdászkatalógusunk segítségével tehát bizonyos százalékban át tudjuk hidalni a 16. századi betűtípusokra és illusztrációkra vonatkozó, rendszerező szakmunkák hiányát. Az eddigi tapasztalatok reális értékelése alapján természetesen számolnunk kell azzal, hogy még fenti módszerekkel sem lehet valamennyi impresszum nélkül kiadott 16. századi nyomtatványunkat meghatározni. A negatív eredménnyel végződő meghatározási kísérletek is hozzásegítenek azonban ahhoz, hogy felismerhessük és számba vehessük az antikvagyűjtemény könyv- és nyomdatörténeti szempontból kivételes értékeit. A nemzetközi könyvritkaságok fokozottabb gonddal történő megőrzése és kezelése pedig minden muzeális könyvgyűjtemény elsőrangú feladata. E cikk keretében antikvagyűjteményünk ritkaságai közül csupán egyetlen darabot kívánunk bemutatni: egy egyleveles kalendárium erősen sérült példányát. Könyvtárunkba kerüléséről a nyomtatványt védő elsárgult papiros-tékán olvasható feljegyzés tájékoztat. E szerint a kalendárium a kiváló archeológus, RÓMER Flóris „küldeménye a M. N. Museum számára 1845-ki Junius 18-án". Az Ant. 1675 jelzetű nyomtatvány rövid szedett szövege alapján azonnal megállapítható, hogy a kalendáriummal kapcsolatban nincs szükség hosszadalmas tipológiai vizsgálatra. A címet helyettesítő „Diser Kalender ist auff alle Bistumb gerecht. M. D. XXXXVIII. Jar." szöveg, valamint a „(Gedr)uckt zuRegenspurg, durch Hansen Khol." kolofon ugyanis a kiadvány műfajáról, megjelenési helyéről, nyomdászáról, sőt a kiadás idejéről is tájékoztat. E sérült, egyleveles nyomtatvány értékének felismeréséhez azonban már behatóbb vizsgálódás szükséges. Köztudott, hogy a kalendáriumok a 15. századtól kezdve igen széles körű és mindennapos használatra készültek. Általában sokkal nagyobb példányszámban jelentek meg, mint más nyomtatványok, de éppen állandó használatuk és rövid időre szóló rendeltetésük miatt rendszerint kevés példány maradt fenn belőlük. Különösen érvényes ez a megállapítás a kalendáriumoknak arra a típusára, amelyhez regensburgi nyomtatványunk is tartozik. Ezt a parasztkalendárium, Bauernkalender címen ismert kiadványt ugyanis elsősorban az olvasni nem tudó néprétegek használták. Ebben a körben a nyomtatványok megőrzése ismeretlen volt. Ezzel magyarázható, hogy az irodalomban számba vett kiadásoknál nyilván jóval többször közreadott parasztkalendáriumokból csak oly kevés példány maradt fenn. A csupán ábrákkal, képekkel tájékoztató kalendáriumok típusa jóval a könyvnyomtatás előtt alakult ki. Legősibb formájának a rovásos pálcakalendáriumok tekinthetők (Runenkalender, Holzkalender), amelyeken a napokat rovások, a fontosabb ünnepeket pedig a használatuk idejében általánosan ismert szimbolikus ábrák jelezték. E típus egyik legismertebb képviselője az 1475-ből származó, Sankt Lamhrecht-i kalendárium.

4 Az év tizenkét hónapjának megfelelően 12 fapálcából álló kalendáriumon azonos bázisból kiemelkedő fekete háromszögek jelzik az adott hónap napjait, a felettük levő ábrák pedig a fontosabb ünnepekre hívják fel a figyelmet. 4. ROSENFELD, Helmut: Bauernkalender und Mandlkálender als literarisches Phänomen des 16. Jahrhunderts und ihr Verhältnis zur Bauempraktik. = Gutenberg Jahrbuch, 1963. 91. 1. 61