AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - Soltész Zoltánné: A 16. századi külföldi nyomtatványok meghatározásának és a könyvritkaságok felismerésének összefüggéseiről
impresszum nélküli nyomtatványok meghatározásához mindenekelőtt a British Museum e korszakból származó kiadványait nyomdák szerint rendszerező két munka nyújt útbaigazítást: a betűtípus-vizsgálat nagy angol úttörőjének, Robert PKOCTORnak az 1500—1520 között német nyelvterületen megjelent nyomtatványokat publikáló katalógusa, 2 valamint Prank ISAAC hasonló műve az adott korszakban Itáliában, Svájcban és Kelet-Európában kiadott kötetekről. 3 A PROCTOR és ISAAC által közreadott típusminták és a nyomdánként összeállított betűtípus-kimutatások ma is elsőrendű kiindulópontot nyújtanak az 1500—1520 között impresszum nélkül közreadott nyomtatványok meghatározásához. A 16. század további nyolc évtizedében használt betűtípusokról még a British Museum állománya alapján sem készült hasonló rendszerezés. A humanizmus és a reformáció könyvtermésének minél alaposabb tartalmitipográfiai feltárása általánosságban a második világháború után került a nemzetközi kutatás előterébe. Ezekben az évtizedekben számos országban és nagy könyvtárban megtörtént az ősnyomtatványok korszerű publikálása s így a régi könyvek feldolgozása terén a 16. századi könyvtermés lett a soron következő feladat. Bizonyára hozzájárult az antikvák fokozottabb megbecsüléséhez és feltárásához az a tény is, hogy ennek az immár négyszáz évnél régebbi könyvanyagnak jelentős százaléka semmisült meg, sérült vagy cserélt tulajdonost a második világháború idején. Mindenképpen időszerűvé vált tehát az egyre nagyobb „anyagi érték"-et is képviselő 16. századi nyomtatványok korszerű feldolgozása. A 16. századi könyvanyag meghatározásához szükséges — röviden már említett — segédeszközök hiánya, valamint a kutatások hosszadalmassága miatt e korszak impresszum nélküli kiadványainak problematikája nemzetközi szinten is csak lassan oldható meg. A nagyobb anyagot feltáró legkiválóbb antikvakatalógusokban is jelentős százalékban vannak meghatározatlan 16. századi nyomtatványok. Könyvtárunk antikvagyűjteményének 17 fiókos nyomdászkatalógusában 1 fióknyi, tehát mintegy 1000 tételre tehető a hely és nyomda megnevezése nélkül kiadott, máig meghatározatlan nyomtatványok száma. Csaknem ugyanennyi hasonló kiadvány megjelenési körülményeit sikerült azonban a Régi Nyomtatványok Tára munkatársainak az utolsó négy évben tisztázni. Pedig a külföldi katalógusok szisztematikus átnézése, valamint a betűtípus-vizsgálattal történő meghatározás eddig csupán részfeladatként szerepelt az osztály munkatervében. Az utóbbi évtizedekben megjelent 16. századi nyomdamonográfiák, az anyagot igényesen feltáró külföldi antikvakatalógusok, valamint saját munkánk eredményei alapján egyértelműen arra a megállapításra juthatunk, hogy az impreszszum nélkül kiadott 16. századi külföldi nyomtatványok meghatározása — a vázolt nehézségek ellenére — sem minősíthető megoldhatatlan feladatnak. Annál kevésbé, mert ma már egyre gyarapodó segédeszközként rendelkezésünkre áll saját antikvaállományunk nyomdászkatalógusa. Ha tehát egy nyomtatvány meghatározása során eljutunk a feltételezhető nyomdász megállapításáig, úgy 2. PROCTOR, Robert: An Index to the early printed books in the British Museum. Part II. MDI-MDXX. London, 1903. 3. ISAAC, Frank: An Index to the early printed books in the British Museum. Part II. MDI-MDXX. London, 1938. 60