AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

szolgálatába állítja. A Pesti Naplóban 1852 végétől megjelenő írásai társadalmi és irodalmi kérdéseket vonnak az érdeklődés homlokterébe. Pesten van ismét GYULAI is, aki Pesti Pöpívekben írt magas színvonalú bírálatai óta nélkülözhetetlennek látszik az epigonizmus elleni harcban. ARANY és TOMPA — több jel mutatja — a korábbinál aktívabban kívánnak irodalmi mozgalmainkba kapcsolódni. A Bach-korszak legrangosabb irodalmi orgánumának, a Szépirodalmi Lapoknak (1853. jan. 2.—jún. 30.) indulásáról a Pesti Napló tesz elsőként említést, közzé tévén EMICH Gusztávnak, a kiadónak Előzetes jelentését (1852. dec. 15.). Pályakezdésének előzményeiről PÁKH Albert, a szerkesztőjelölt, egy valószínűleg 1852. dec. 4-én kelt levelében tájékoztatja GYULAIÍ, a jövendő főmunkatársat.

108 Ismeretes, hogy a tervezett munkatársak sorában JÓKAI is ott szerepelt, őt azonban FESTETICS Leó gróf „brilliáns ajánlatai" a Délibáb élére csábították. „Megélünk! — biztosítja GYULAit PÁKH. — írót a változás által egyet sem vesztünk; néhányat nyerünk. Kemények, Csengeryék, s az egész hajdani P. Hírlap annál szorosabban simulnak hozzánk. Eötvös ma este, midőn a sok lap hírét hallá, így kiálta fel prófétai lélekkel: ,A P-é lesz a legjobb!' Mondom önnek, hogy én- is ezt hiszem. Magunk urai vagyunk, szabadabban mozoghatunk. Komolyság és humor, dicsőségesen fognak egyesülni lapunkban." Néhány nappal később, dec. 13-án PÁKH újabb levelet ír GYULAinak: „Megvan!!! Láttam Pákh Albert. Az jlrodalmi Lapok' szerkesztője!" A Szépirodalmi Lapok programját — laptársaihoz hasonlóan — előfizetési felhívásában és beköszöntő cikkében vázolja. „Nincs, aki ne érezné — indokolja létének szükségét —, hogy olvasó közönségünk míveltebb részének irodalmi vágyait eddigi szépirodalmi vállalataink ki nem elégíthetek. Ezt kénytelenek még azok is bevallani, kik az illető vállalatok élén állanak, ha egyebet nem tekintenek is, mint azt, hogy legtöbb házainkat még mindig az idegen irodalmak e nemű termékei özönlik el. A közönségnek, mellyre mi számítani szeretünk, kedvére való csak az lehet, ami mind ész, mind ízlés tekintetében épületes." A Szépirodalmi Lapok nem cél, hanem eszköz. „Átmeneti hídul" kíván szolgálni a tudományos lapokhoz, megteremtve egyben a külföldi példaképeihez méltó magyar revü létrehozásának feltételeit is. Cikkei, tanulmányai — mint a Pesti Naplóéi — kerülve a „szigorúan tudományos modort" —, a művelt nagyközönség szimpátiájára sikerrel pályázó, vonzó stílusú, esszé műfaj útját egyengetik. A lap a „történelmi gyökérzetű polgáriasult magyar középosztályihoz intézi mondanivalóját, kialakítását-fejlődését igyekszik elősegíteni. Nem lesznek kizárólag nők számára gyártott témái, de amiről hasábjain szó lesz, feltehetőleg a nőolvasókat is érdekelni fogja. Hitet tesz az elvszerű bírálat és az ellenfelek irányában megnyilvánuló „irodalmi hang" mellett. Van valami jelképes is abban, hogy beköszöntő cikke KAZINCZY emlékét idézi.

109 Sokan érzik úgy, mint annak GYULAI egy SZÁSZ Károlyhoz írt levelében hangot is ad, hogy irodalmunk színvonala — „a Kazinczi [!] kora előtti időszakba esett vissza." „Mi nem akarunk Kazinczyra — hangoztatja a cikk — mint költői példányra utalni, mert ő, nem mint költő nagy, de mélyen érezzük, hogy műgond, 108. GyPLev. 151-153. 1 109. KAZINCZY Ferenc (Bevezetésül). 1853. jan. 2., 1. sz. 280