AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

szerepénél fogva az irodalmi jellegű lapok csoportjában kell számon tartanunk, annak ellenére, hogy orgánumának megszűntéig, valószínűleg maga VAHOT sem tudta határozottan eldönteni: melyik laptípusnál állapodjék meg végül. Szépirodalmi rovatát, főleg költőit illetően, barátai, a Petőfi-epigonok rendelkezésére bocsátja a szerkesztő: LISZNYAI Kálmán, TÓTH Kálmán (csak az első évben), ZALÁR, SZELESTEY, LOSONCZY László és THALY Kálmán írják versei többségét. Annyit hirdette, hogy végül hitte is: PETŐnt ő, VAHOT adta a magyar irodalomnak. Egy újabb Petőfi útnak indítása reményében éppen ezért az ismeretlen verselők dandárja lepi el a Napkelet hasábjait („Lapomban [ . . . ] azon leszek, hogy ezentúl is minél több netalán örökké homályban rejtezendett életrevaló ifjú tehetséget buzdítsak fel e pályára."

102

) Ám ezúttal cserben hagyta szerencséje: nem PETŐFI, de még egy újabb LISZNYAI sem találtatott a névtelen próbázok hadában. Kiválóságaink — mondanunk is fölösleges talán — messzire elkerülték VAHOT lapját. De ezt tették a közepesek is. S nem jobb a helyzet a prózaíróit tekintve sem. De: vágyott a Napkelet az enciklopédikus lapok, elsősorban a Vasárnapi Újság dicsőségére, pontosabban fogalmazva: anyagi sikerére is. VAHOT ugyan úton-útfélen fitymálva szól PÁKH orgánuma jelentőségéről („A Napkelet elmondhatja, hogy soha nem volt még magyar szépirodalmi lapnak annyi előfizetője, mint amennyi csak most is van neki. S ezt korántsem a Vasárnapi Újság olvasási vágyat ingerlő népszerűségének — mint azt ügytársunk Pákh Albert megírá —, hanem önmagának, saját ereje- és életrevalóságának köszönheti; míg ellenben a Vasárnapi Újság közönsége igen sokat köszönhet — jobb magyar lapjaink javításra kényszerítő versenyzési buzgalmának, s áldozatkészségének."

103 Magyarán: ha a Vasárnapi Újság népszerű, azt főként a Napkelet jótékony hatásának köszönheti), mégis: mind külsejében, mind állandó témakörei kijelölésében egyaránt igyekszik a nagy példaképhez hasonlóvá lenni. „Parturiunt montes, nascetur ridiculus mus" — VAHOTnak ez a próbálkozása is visszájáról sült el. A Vasárnapi Újság cikkeit jeles tudósok, a tudománynépszerűsítésben, ismeretterjesztésben avatott tollú szakemberek, publicisták írták. Ha néha-néha be is csúszott egy-egy jószándékú dilettáns próbálkozása, az csak a lap PÁKH-meghatározta „ismeretterjesztő akadémia" jellegét látszott motiválni. A Napkeletnél ellenben a kontárok uralták a terepet, és a szakavatottak írásai képezték a „törpe minoritást". Pedig VAHOT sokat fáradozik lapja népszerűsítése érdekében. Gazdag képanyagát lehetőleg jó rajzolókkal (VÍZKELETY Béla, ZOMBOEY Gusztáv) készítteti. Rendelésre írt vidéki levelek öregbítik a Napkelet dicsőségét.

104 A kelendő lapok sikerét — mint azt a Vasárnapi Újság esetében is láttuk — a Napkelet Saját érdemének tudja be. („Hanem levelem mellé csatolva egy piros borítékú holmit küldök. Eleinte ugyan azt hittem, hogy ez a ,Napkelet', de később vettem magam észre, hogy ez a Vajda János nevű fiatal poéta milyen öregeszű politikus! felveszi a ,Napkelet' köpönyegét [ti. Vahot lapja rózsaszínű fedőlappal jelent meg, és egy ideig a Vajda szerkesztette Nővilág is], s mint a pávatollakkal felcifrázott 102. Előfizetés a Napkelet 1859-ki évfolyamára. 1958. 50. sz. 103. T ájékoztásul a Napkelet t. olvasóinak a szerkesztőtől. 1858. dec. 25., 49. sz. 104. CSTJTHY Zsigmond: Nyílt levél a Napkelet szerkesztőjéhez. — Napkelet. 1860. jan. 8., 2. sz. 278