AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

SZABÓ Richárd szerkesztősége idején, az évtized végén ugyan — átmenetileg — fellendülés tapasztalható. Egyik, 1860. jan. 24-én keltezett híradása szerint a lap első számai 1500 példányban fogytak el, és a még mindig jelentkező előfizetők kedvéért második kiadást kellett sajtó alá rendezni. (1854 elején kibocsátott szerkesztői felhívásában FRIEBEISZ bevallja, hogy lapjának jelenleg 312 előfizetője van, és hogy a „kiállítási költségek födözve legyenek", legalább 650 prenumeránsra lenne szüksége.) SZABÓ Richárd (1820—1873), aki epitheton ornansként viselte magán a Bach-korszakban ,,a hölgyvilág egyik kedvenc írója" elnevezést, 1859-ben — SZILÁGYI Virgil szerkesztősége alatt — főmunkatársként kezdte pályáját a Divatcsarnoknál, ahol még ebben az évben szerkesztővé lett. A nők kedvencévé — korában népszerű elbeszélései mellett — az Életképekben folytatásokban megjelenő, majd 1847-ben kötetben is napvilágot látó Nők Világa című, a nőkérdést nálunk akkor még sok tekintetben új módon tárgyaló levelei tették. Szerkesztése idején a Divatcsarnok „női szaklappá" változott. Azaz: ösztönzői a bécsi írisz és főként a berlini Bazar példájára átmenetté az irodalmi divatlap és a divatszaklap között. Irodalmi része most már valóban másodlagos, melléklet, mint példaképeinél. Annál nagyobb gondot fordít a nővilág kérdéseire. Hadd illusztráljuk a mondottakat a szerkesztő cikkeivel: A női műveltségről, Bend és tisztaság, Kertművelés, Gazdálkodás. Vagy nézzük a többi szerző írásait: A színek összhangzásáról a szobák díszítésénél, FEJES István: Vonások a női életből. I. Női jog és erény. II. Női kedély, érzelmek, Sz. K.: Tanulják-e a magyar hölgyek az irálytant és a nemzeti irodalom történetét, A nőnem társasági helyzete keleten és nyugaton, RÓZSAÁGI Antal: A tánc erkölcsi szempontból. A Társaséleti szemlében RÓZSAÁGI úgy cseveg, mintha egy dúsan díszített biedermeier szalonban tenné. SZEGLESSY Dóri pedig Női divatés műcsarnokot indít a hímezni, varrni vágyó ifjú hölgyek számára. De: vannak ennél még megcsodálnivalóbb érdemei is. „Valóban megifjult, megszépült, mint egy Phoenix — lelkendezik a SzABÓ-szerkesztette Divatcsarnokról szólva a Hölgyfutár —. Kiállítása pompás, divatképe nagy, szabásmintái alkalmasak." (1859. nov. 12., 135. sz. Budapesti hírharang.) „Ő hozza a legszebb, s valódilag eredeti párizsi divatképeket" „A ,Bazar' nem szebb. Az ,Iris'-nél százszor szebb'. S ezt mind a versenytársak írják. SZABÓ Richárd azonban 1862 karácsonyán búcsút mond a Divatcsarnoknak. Energiáit inkább másik lapjának, a Gyermekbarátnak tartogatja. Vége az átmeneti virágzásnak, és a szakítást a Divatcsarnok alig félévvel éli túl. Megjelenésének és megszűnésének periódusai évtizednyi működést sejtetnek. A valóság ennél szerényebb. A Divatcsarnok nemcsak formátumát, szerkesztőit (és ebből következően szerkesztési elveit és irányát), de megjelenési időpontjait is sűrűn változtatta. A nagy nyolcadrét alakú, tipográfiáját tekintve az 'Életképekre emlékeztető orgánum (előfizetési díja egy évre 14, vidéken 15 Ft. volt), kezdetben hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnap került „szép olvasónéi pipereasztalára". 1854-től 5 naponként. 1856. márc. 30-tól 1857. jan. 15-ig szünetelt, akkor három íves füzetekben havonként megjelenő folyóiratként éled újjá. 1858-tól ismét hetilap, évi 8 Ft-ért. 1859. szept. 27-től nov. 7-ig újfent szünetel, kéthasábos, nagy negyedrét alakban, 10 Ft-ért éri meg újabb feltámadását, míg 1863. júl. 30-án megint megszűnik, de most már — végleg. Váltakoznak szerkesztői is. CsÁszÁnral kapcsolatban már 1853. aug. 8-án, alig négy hónappal az indulás után írja GYULAI PAKE Albertnek: „A Divat270