AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)
osztó komédiás, alázatos bókok közt, besegíti irodalmunkat a nagy házakhoz. Mindegy, csak bejusson." 81 Hasonló értelmű ToMPÁhoz küldött válasza is. 82 TOMPA nem osztja ARANY véleményét. 83 Mégis: ettől fogva TOMPA- és LÉVAYköltemények is olvashatók a lapban, sőt 1854-ben — amikor ARANY már megszüntette a Divatcsarnokkal való kapcsolatát — ők szerepelnek benne számszerint a legtöbb verssel. ÁRANYt a Divatcsarnokkal kapcsolatos elképzelései kialakításakor — az 1853-ra mind markánsabban kibontakozó nemzeti egységfront irodalompolitikai következményei befolyásolják, továbbá az a többször szóba hozott tény, amely szerint a volt centralisták és a világosi katasztrófa után hozzájuk hasonlóan gondolkozók, a későbbi, Kemény—Gyulai-csoport tagjai, ez időben a művelődésben és mindenekelőtt az irodalomban látják nemzeti fennmaradásunk lehetőségét. De: ARANY és a Divatcsarnok kapcsolata mégsem tartós. A szakítás közvetlen oka KAZINCZY Gábor kemény hangú bírálata a népiesség ötvenes évek elején közönségsikert arató vadhajtásai ellen. „Míg a költészet egének napja fölkelne — írja többek között —, megelégednénk mi néhány kisebb csillag szerény csillámával, eltürnők a verskovácsok pörölycsatogását is, ha resignatiónk szegény élveit naponkint inkább nem háborítaná e ferde tónus, melynek népies vagy nemzeties máza alatt keres asylt a pongyola és gondatlan tehetség, s a pórias és tehetetlen utánzás." „Míg regény- s novella-irodalmunk gyér kivételekkel alig képviseli mással a magyar nemzeti életet, mint jobb-rosszabb nyelvével (...) költészetünk meg oly trágár, pórias nyelvelemekben keresi gyakran a nemzetit, mi ellen az aestethicai érzelemnek tiltakoznia kell." „Bal irány, viszketeg és tehetetlenség ellen csak egy okszerű fegyver van: a rideg szigorral kezelt ítészét." 8 * ARANY — 1853. febr. 6-án PÁKHnak írt levele tanúskodik erről — már a Szépirodalmi Lapok álnépiesek ellen indított kritikai hadjáratával sem értett egyet maradéktalanul, de ez a lappal való kapcsolatát még nem befolyásolta. Az álnépiesség ellen folytatott polémia azonban könnyen fajulhat a népiesség egésze elleni állásfoglalássá. („A népiesre nézve is nem a bundát kéne ütni, hanem aki benne van, legyen az bárki, én, vagy más." 85 ) És ARANY ekkor már — ToMPÁhoz 1853. jún. 28-án keltezett előbb idézett leveléből tudjuk — legalább olyan mértékben féltette irodalmunkat a Császárfélék „tisztult ízlésétől", „sonettóitól", mint a „tájköltők", „petőfieskedők" epigonizmusától. ARANY kiválása a Divatcsarnokba, írók közül természetesen tetemes veszteséget jelentett, hiszen olyan költeményei jelentek meg a lapban, mint a Vágy, A vigasztaló és az Ágnes asszony. Szerzői gárdáját tekintve mégsem panaszkodhat sem 1853-ban, sem a következő évben CSÁSZÁR, illetve a helyébe lépő FRIEBEISZ. ARANYon, ToMPÁn és LÉVAYn kívül GYULAI, ERDÉLYI János, SZÁSZ Károly, GARAY János, SZEMERE Pál, VACHOTT Sándor, TÓTH Kálmán, no és természetesen LISZNYAY, SZELESTEY, SZÉKELY József írják verseit, DEGRÉ, DOBSA, OBERNYIK, BÉECZY Károly, P. SZATHMÁRY Károly, KEMÉNY Zsigmond és egy alkalommal 81. Uo. 4. k. 18. 1. 82. Uo. 3. k. 297. 1. 83. Uo. 3. k. 298-299. 1. 84. ABC: Divatcsarnok és valami. = Divatcsarnok. 1856. jún. 26., 25. sz. 85. I. m. 3. k. 300-301. 1. 268
