AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

val kötött szerződést a 6. szám megjelente után mégis felbontotta, az valószínűleg a mind zordabbá váló idők számlájára írandó. SZILÁGYI ekkor KOZMA Vazul nyomdájával köt egyezséget, és 1850. jún. 15-én újabb 6 füzetből álló ciklusra adott ki előfizetési felhívást. A szerencsésebb előfizetők egyike-másika az Emléklapok 7. számát már kezében tartotta, amikor a rendőrség a lap valamennyi fellelhető példányát — SZÁSZ Károly Rab című verse mondandójáért — június végén elkobozta. A haditörvényszék elé idézett szerkesztőnek — apja befolyásának hála — nagyobb baja nem történt. A betiltás több változást idéz elő. A folyóirat címe ezentúl Magyar írók Füzetei (1850. júl. 13—szept. 4.) lesz, kiadója GEIBBL Ármin. A tervezett 6 füzet előfizetési díja 3 forint, postai szállítással 3,36. Programja „egyesíteni az írói erőket, hogy új erővel folytassa irodalmunk megkezdett pályáját". A forradalmi tematikát most már nem tekinti kötelezőnek, s ebben különbözik az Emléklapoktól. A Magyar írók Füzetei — hasábjain az Emléklapokhoz hasonlóan irodalmunk nem egy értékes alkotásával — fölöttébb sajátos módon jutott el az olvasóhoz. Először a 2. szám jelent meg, ez ugyanis az Emléklapok betiltásakor már készülőben levő 8., azaz az új ciklus 2. számával volt azonos. Ezt a 3. szám követte augusztus elején, augusztus 29-én pedig az első. (Az Emléklapok betiltott 7., azaz az új ciklus 1. számával nagyjából egyező tartalommal.) A szeptember 4-én elkészült 4. számot ismét lefoglalta a rendőrség. 1850 augusztusában SZILÁGYI újból változtat elképzelésein. Kérvényt ad be azzal a céllal, hogy az eredetileg 6 számra tervezett Magyar írók Füzeteit hetilappá változtathassa. „Márpedig — indokolja tervei másultát emlékezéseiben — mi akkori írók magunk és a közönség szempontjából éreztük szükségét egy irodalmi orgánumnak, mely a társadalmi és széptani kérdéseket fejtegesse, a már gyakorlatban megjelenő könyvekről ismertetéseket hozzon, tüzetesen bírálja a nemzeti színház eredeti vagy fordított újdonságait — szóval tért nyisson az irodalomnak komolyabb eszmecserére."

65 A lapindítási engedély még a Magyar írók Füzetei 4. számának elkobzása előtt megérkezett, és szeptember 10-én már olvasható volt forradalom utáni első hetilapunk előfizetési felhívása. Tarsolyában az engedéllyel, SZILÁGYI most mégis nehéz helyzetbe került. Az újabb rendelkezések értelmében az egyes számok szétküldéséhez a rendőrség előzetes írásbeli hozzájárulása vált szükségessé. Ez viszont az adott esetben csaknem reménytelennek látszott. Nemcsak a Magyar írók Füzetei 4. száma jutott a betiltás sorsára, hanem most indítottak eljárást a leendő hetilapszerkesztő ellen korábbi, a szabadságharccal foglalkozó munkái miatt is. Aki mer, az nyer, és SZILÁGYI mert, tehát nyert. A KozMA-nyomda ügyvezetőjével egyetértve, úgy értelmezte az idézett intézkedést, hogy az csupán a könyvárusi forgalombahozatalra és nem a postai szétküldésre vonatkozik. Vasárnaponként tehát az előfizetők — a posta jóvoltából — kézhez kaphatták hetilapjukat. A merész játszmát kilencszer játszották végig, sőt: a 10. szám is olvasóihoz talált — változott címen. Szeptember 30-án jelent meg az október 8-án kiadott 1. számmal lényegében azonos tartalmú hetilap próbaszáma: Pesti Röpívek ^Magyar írók Füzetei a szépirodalom, társasélet és divat köréből 1850. szept. 30—

dec. 8.; utolsó száma: 65. SZILÁGYI Sándor: Rajzok a forradalom utáni időkből. Bp. 1876. 98. 1. 260