AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

Pesti ívek) címen. A Röpivek a negyvenes évek irodalmi divatlapjai hagyományait követi. A szépirodalmi és elméleti vonatkozású főrész után (versek, elbeszélések, humoreszkek, illetőleg művészeti, társadalmi problematikájú cikkek váltakoztak benne) következett a Caleidoscop összefoglaló címet viselő tárcarovat, Társaséleti szemle, Irodalmi élet, Nemzeti színház, Mozaik (tréfák és apró hírek) Divat elnevezésű részrovataival. „Akartunk pedig — írja SZILÁGYI — egy társaséleti és irodalmi orgánumot szerkeszteni, mely szembeszálljon az uralkodó rendszer által teremtett apathiaval egyfelől, ostorozza a hazafiság köpenyében kapaszkodó irodalmi nyegleséget másfelől, mely elvonva a nemzet figyelmét a meddő politikai ábrándoktul, erejének társadalmi úton kifejtésére utasítva őt, mutassa föl neki, hogy alkotmányának elkobzása s német igába hajtása ellenében fennmaradása eszközeit önmagában keresse, s hogy azokat fel is találhatja a nemzeti szellem emelésében, műveltsége fejlesztésében, az irodalmi és hazai művészet ápolásában: szóval, ha az elveszett politikai szereplést társadalmi szerepléssel fogja pótolni. Ily eszméket terjeszteni volt célunk." GYULAI SZÁSZ Károlyhoz írt leveléből tudjuk, hogy eredetileg JÓK Alt szánták a hetilap szerkesztőjének, GYULAival mint segédszerkesztővel az oldalán, de ekkor még a neve is más lett volna: Bujdosó Magyar írók Füzetei. A terv nem valósult, csak GYULAI bizakodása teljesedett: a folyóirat jobb lett előzőinél. A Röpivek elődeihez hasonlóan rangos írói gárdát mondhat magáénak. ARANY, TOMPA, SZÁSZ Károly minden második számban írt egy-egy verset. AEANY 10 forintért havonként két vers beküldésére kötelezte magát. A Katalin, az Ősszel, a Vojtina Gáspár levele András öccséhez (0. és 10. sz.) és a Valamit az asszonáncról című tanulmánya első része a Röpivek jóvoltából vált először olvashatóvá. JÓKAinak 15 kisebb-nagyobb elbeszélése, ToMPÁnak 11 verse jelent meg SZILÁGYI lapjában. Itt írnak a forradalom bukása után első ízben olyan, eddig még hallgató írók és költők, mint VAJDA János, GAEAY János, JÓSIKA Miklós, PÁKH Albert. Irodalmi rovatát GYULAI Pál szerkeszti, mértékadó cikkeit ő vagy SÜKEI Károly írják. A színházi beszámolók két GYULAi-kritika kivételével OBEBNYIK Károly vagy SZILÁGYI Sándor munkái, BULYOVSZKY Gyula állítja össze a társaséleti szemlét. GYULAI kritikusi pályája lényegében a Pesti Röpíveknél kezdődik. Itt közzétett cikkei (A Hölgyfutár poétái, Szerelemhangok) mintegy elvi alapvetései későbbi kritikusi működésének. A forradalmi illúziókat és a passzív rezisztencia elvét egyaránt elvető nagyszabású cikksorozata, a Társaséletünk, pedig KEMÉNY Zsigmond röpiratával, a Forradalom utánnal, együtt — részben annak hatására is — egyik első megnyilatkozása azoknak a politikai-társadalmi-művészeti elképzeléseknek, amelyeket később a Pesti Napló, illetőleg a Budapesti Szemle körül csoportosuló politikusok, írók és publicisták köre mond magáénak. SZILÁGYI Sándor lapvállalkozásairól szólva, a szerkesztő személyét el kell választanunk orgánumaitól. GYULAI Pál frappáns jellemzéséhez az irodalmi lapszerkesztő, az „irodalmi vezér" vonatkozásában nem sokat tehetünk. A viszonyok rendkívülisége, szerencsésen alakult személyi kapcsolatai emelték átmenetileg olyan pozíciókba, ahonnét a körülmények változtával, távoznia kellett. Hogy folyóirataival lehetőséget adott legjobbjainknak az újbóli megszólalásra, ez nem kis érdem. És, hogy szerkesztőként — legalább részben — hallgatott a 261