AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

és üzletet ő is a forradalmi tárgykörben lát. 1850. márc. 9-én új folyóiratot küld szét az előzetesen toborzott előfizetőknek HECKENAST Gusztáv: Magyar Emléklapok. Történeti és szépirodalmi közlöny, az utolsó forradalom korából, jeles írók közremunkálásával szerkeszti SZILÁGYI Sándor. A Magyar Emléklapok (1859. márc. 9—máj. 10.) fő célja — SZILÁGYI negyedszázaddal később írt visszaemlékezése szerint — megszólalásra bírni elnémult jeleseinket és „tért nyerni magának az irodalomnak". Feladatát — nyugodtan elmondhatjuk — teljesítette is. Akkori irodalmunk, publicisztikánk itthon levő legjobbjai írtak bele: ARANY János, BÉECZY Károly, CSENGERY Antal, GYULAI Pál, JÓKAI Mór, LÉVAY József, OBERNYIK Károly, SZÁSZ Károly, TOMPA Mihály, TÓTH Kálmán. A későbbi, jogutód-vállalkozásokhoz pedig BULYOVSZKY Gyula, JÓSIKA Miklós, GARAY János, LATJKA, SÜKEI Károly, PÁKH Albert, VAJDA János, VAS GEREBEN és VÖRÖSMARTY is csatlakoztak. Sokan közülük — ARANY János, A . . . , TOMPA Mihály, T . . . , JÓKAI: SAJÓ, BÉECZY Károly: ORION, VAHOT: IMREIT — álnév, jegy mögé rejtezetten. SZILÁGYI — sikerrel — havonkénti kétszeri megjelenésre törekedett. Tartalmi jellege, tipográfiai külsője az Emléklapokat — a megszűnte után létrehozott Magyar írók Füzeteivel együtt — a század húszas-negyvenes éveiben nálunk is nagy divatban volt albumokkal, almanachokkal rokonítja inkább, mint az irodalmi jellegű folyóiratokkal. (Betiltásuk után — jellemző módon — Magyar írók Albuma-ként kerülnek ismét forgalomba a Magyar írók Füzetei nég}

7 napvilágot látott számának egybefűzött fölös példányai.) Versek, elbeszélések, humoreszkek, „történeti rajzok" képezik az egyes füzetek tartalmát, tárgyukat jobbára a forradalom idejéből merítve. Nem kap helyet az irodalmi és színházi szemle, a művészeti kritika, és hiányzik a negyvenes-ötvenes évek kedvelt „újdonság" rovata is. A művészeti-esztétikai irányító szerepét, az Emléklapoknál csakúgy, mint SZILÁGYI későbbi vállalatainál, a már ekkor is imponáló felkészültségű és fejlett ízlésű GYULAI Pál tölti be. Az ő feladata a szépirodalmi anyag válogatása és összeállítása, később pedig — a Pesti Röpívek idején — az esztétikai iránj^szabás. Az üzleti érdeket sok esetben a művészi célkitűzés fölé helyező SZILÁGYI Sándor természetesen nem mindig teszi magáévá tanácsadója észrevételeit, mint erre egy SZÁSZ Károlyhoz írt GYULAi-levél is utal. Kedvező alkalom keletkezésekor, GYULAI ezt sosem késik barátja szemére vetni: „Azt hallom, hogy Jókai nem fog írni többé neked. Gondoltam, hogy így jársz. Meg fogsz bukni látom előre. Több lelkiismeretességet kíván a szerkesztés.''"

63 A Magyar Emléklapokra, — mint láttuk — számonként mintegy kétszáz prenumeráns tartott igényt. Jeles keletnek számított ez az akkori sivár viszonyok közt. „A siker minden reményt felülmúlt — emlékezik SZILÁGYI — s a közönség részvéte a vállalat iránt meglepő módon nyilatkozott. Az előfizetők tömegesen jöttek, s a vállalat pár nap alatt biztosítva volt." A Hölgyfutár irodalmi újjáéledésünk első jeleként köszönti, GYULAI pedig arról értesíti SZÁSZ Károlyt: „az »Emléklapok

5 a magyar irodalomban most a legolvasottabbak".

64 Anyagi veszteségei tehát, a lappal kapcsolatban nem lehettek HECKENASTnak. Hogy a SZILÁGYI 63. OyPLev. 53. 1. 64. OyPLev. 44. 1. 17* 259