AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

III. Könyvtártörténeti és művészettörténeti tanulmányok - Miklóssy János: Irodalmi folyóirataink a Bach-korszakban (1849—1859)

koncepció kibontakoztatására, következetes kimunkálására és véghezvitelére éppen ezért, a többnyire tiszaviráglétű irodalmi folyóiratoknál alkalmasabbak. Megkönnyítette a színvonalas munkatársi-cikkírói kollektíva kialakulását az a tény is, hogy napilapjaink nem kívántak irodalmi szemleíróiktól, színházi rovatvezetőiktől, szakíróiktól, feltétlen azonosulást az orgánum politikai irányával. Amikor a Pesti Napló szerkesztése 1853. február 12-én a jellemtelen TÖRÖK János kezébe került, CSENGERY, KEMÉNY, SALAMON, GYULAI sorra a SZILÁGYI Ferenc szerkesztette, félhivatalos Budapesti Hírlaphoz csatlakoznak, illetőleg ott jelentkeznek írásaikkal. Szilágyi — írja GYULAI Pál — „örömmel fogadta ajánlatomat, s szerződött velem egy évre, megígérvén, hogy semmiben sem korlátoz, csak politikába ne elegyedjem (...) Nem voltam a kormány béreitje, a Budapesti hírlapba azért írtam, mert csak ez egyetlen lapba lehetett írnom. Szilágyi nem honorálta jobban cikkeimet, mint más szerkesztő, s éppen nem anyagi haszon miatt szerződtem vele. Amit írtam, teljes meggyőződésem volt (. . . ).

50 Politikai lapjaink közül szépirodalmi-kritikai tartalmát tekintve is kétségtelenül a Pesti Napló nyújtotta a legértékesebbet, főként attól az időszaktól kezdve, amikor KEMÉNY Zsigmond került az orgánum élére (1855 júl.). KEMÉNY az elsőrangú szervezőképességgel megáldott CSENGERY Antalra bízta a tárcarovat vezetését, és mindketten céltudatosan törekedtek arra, hogy lapjuk köré gyűjtsék a legjobb írói-új ságírói-tudományos erőket, akik egyszersmind hozzájuk hasonlóan is gondolkoztak. SZINNYEI kimutatása szerint

51 42 eredeti, 44 külföldi regényt és novellát közölt a Napló, a Bach-korszak évtizedében. JÓKAitól az Erdély aranykorát, az Egy magyar nábobot, a Kárpáthy Zoltánt, VAS GEREBENtől A nemzet napszámosait, továbbá DTJMAS, SUE, FÉVAL stb, munkáit. A Magyar Hírlaphói 1853-ban Budapesti Hírlapik lett félhivatalos lap 23 eredeti és 27 külföldi novellája JÓKAI, KEMÉNY, BÉRCZY, JÓSIKA, illetőleg DICKENS, THACKERAY, SANDEAU, DUMAS tollából származott. Az 1855-ben indult Magyar Sajtó 10 magyar és 11 külföldi prózai műve között LERMONTOV regénye, A korunk hőse is szerepel. A szépirodalminál is értékesebb az említett lapok irodalomelméleti-esztétikai, illetőleg szaktudományi tartalma. Sohasem jelent meg talán ilyen mennyiségben annyi jelentős munka napilapok hasábjain, mint ebben az évtizedben. A pálma természetesen a Pesti Naplóé. A Budapesti Hírlap csak addig állta a versenyt, amíg a lap nélkül levő KEMÉNY és elvbarátai is támogatták. A jól szerkesztett Magyar Sajtó pedig — ahol a Pesti Napló politikai és irodalmi koncepciójával ellentétbe került írók dolgoztak elsősorban, például JÓKAI és VAJDA — legfeljebb tudományos dolgozatai révén tudott némelykor a nagy versenytárssal rivalizálni. Napilapjainknál (GYULAI, SALAMON, GREGUSS, valamint KEMÉNY, CSENGERY, ERDÉLYI jóvoltából és ismét mindenekelőtt a Naplónál) esztétikai alapozottságú volt a kritika, elvi szintű, távlatnyitó és világirodalmi tanulmányoktól terhes. Irodalmi jellegű folyóiratainknál ellenben — az esetek többségében — csak rutinmunkáról, glosszázó tudósításról, egymás művei kölcsönös reklámjáról vagy ledorongolásáról beszélhetünk. A mérleget készítő kortárs legfeljebb abban 50. GR. NÁDASDY Lipótnéhoz. 1856. jún. 2. GyPLev. 284—285. 1. 51. I. m. 1. k. 109. 1. s tőle idézzük a további számadatokat is: 108., ill. 123 — 124. 1. 248