AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában

fondhoz csatoltassanak-e (ami által a hagyaték végső soron gyűjteménnyé válik), vagy külön kerüljenek feldolgozásra? E kérdés — véleményem szerint — az intézmény általános feldolgozási gyakorlatától függően oldható meg. Az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában semmi sem indokolja, hogy az egyedileg beérkező, s a meglevő fondokhoz eredetileg nem tartozó kéziratok valamely fondképző személyre való vonatkozásuk alapján az illető fondba osztassanak be. A Kézirattárban levő kötet-, leveles analekta-sorozatok lehetővé teszik e darabok megfelelő elhelyezését, a katalógusok a könnyű megtalálást. Egyes kivételes esetekben követhető más eljárás. így pl. gyűjteményünkben Petőfi kéziratait és minden rá és családjára vonatkozó dokumentumot külön gyűjteményben dolgozunk fel és őrzünk, a múlt századtól kezdődően a mai napig. A dokumentumok száma nem túlságosan nagy; így az a körülmény, hogy a gyűjtemény a bekerülés sorrendjében növekszik, nem jelent komoly nehézséget a kutatás számára; a Petőfi-dokumentumok rendkívüli értéke viszont feltétlenül indokolja, hogy ezek ne kerüljenek be a nagy terjedelmű sorozatokba, hanem külön, fokozott gonddal őrizzük őket. Eltérő megoldás az ADYés BABiTS-gyűjtemény (nem azonos BABITS Mihály fondjával) létrehozása; ezekben kisebb fondok, fondtöredékek kerültek egymás mellett — de nem összekeverten — feldolgozásra. Végezetül felvetődik a kérdés: az a felismerés, hogy a kutatás számára a hagyatékok együtt-tartása, együttes leírása a kívánatos állapot: mennyiben befolyásolhatja a csaknem 150 éven át széttagoltan feldolgozott fondok, fondtöredékek sorsát? Tekintettel arra, hogy egy gyűjtemény meglevő rendjének felforgatása a gyűjtemény használhatósága szempontjából beláthatatlan következményekkel jár (különösen akkor, ha ismert, számtalan esetben használt és idézett gyűjteményről van szó), a széttagolt fondok egységként való helyreállítása többé nem képzelhető el. Ami lehetséges: olyan segédletek készítése, amelyek a fondok valamennyi darabját együttesen írják le, az egyes darabok jelzeteinek megadásával. Ilyenfajta jegyzék készítése az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának távolabbi célkitűzései között szerepel.

26 Fentiekben bizonyítani kívántuk, hogy a fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában — éppúgy, mint más jelentős kézirattárakban — a maguk helyén vannak. Gyűjtésük megfelel a hagyományoknak, a gyűjtemények természetének, a kutatás kívánalmainak egyaránt. Kezelésük mai módja azonban a könyvtári keretek között újszerű, ennek megfelelően nem is problémamentes. A kézirattárak a problémák olyan megoldására törekszenek, hogy a gondjaikra bízott hagyatékok az új és új szempontokat érvényesítő, egyre elmélyültebb módszereket alkalmazó utókor számára is jól használhatóak legyenek, s egyben méltó emlékművei legyenek azoknak a jelentős személyiségeknek, akiknek emléke a tudomány által megelevenített hagyatékokban él tovább. 26. Az elsődleges feladat a beérkező fondok kézirattári feldolgozása. Az utolsó kb. 20 évben — az anyag gyarapodása és a személyi viszonyok stagnálása, sőt a munkatársak számának átmeneti csökkenése folytán — nagy mennyiségű jelentős anyag maradt rendezetlen állapotban. Bár ez általános jelenség a hasonló gyűjteményekben (a DENECKE-féle katalógus pl. nagyszámú fond mellett jelzi feldolgozatlan voltukat), mégis rendkívül kívánatos lenne olyan körülmények teremtése, melyek között beszerzés és feldolgozás szinkronba kerülhetnének. 158