AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában

csoportosítással rokon változat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának szakrendje: 1. Személyi iratok. 2. A fondképző személy hivatali, közéleti, egyesületi tevékenységével kapcsolatos iratok. 3. Anyagi ügyekkel és perekkel kapcsolatos iratok. 4. A fondképző személy műveinek kéziratai és a hozzájuk csatlakozó egyéb kéziratok. (Első fogalmazvány, anyaggyűjtés stb.) 5. A fondképző személy levelezése. 6. A fondképző személyre vonatkozó vegyes anyag. (pl. újságkivágatok, fényképek). 7. A fondképző személy családtagjainak iratai. 8. A fondképző személy által gyűjtött kéziratos anyag. Fenti csoportosítás logikusabbnak tűnik számunkra a többinél. Az író vagy más személyiség életrajzát megvilágító anyagnak — a tudományos feldolgozás szempontjaihoz alkalmazkodva — meg kell előznie a művek szakcsoportját, s a művek helye előbbre való a levelezésnél, hiszen ez az utóbbi többségében a fondképzőhöz mások által írott leveleket tartalmazza, tehát a személyhez kevésbé szorosan kapcsolódik, mint a művek vagy az anyaggyűjtés. Valamennyi szak az anyag természetének megfelelően rendezendő, ül. tagolandó tovább (pl. a tevékenység ágazatai szerint; a megfelelő művek mellett foglalnak helyet az anyaggyűjtések, töredékek; a levelezés szakban a fondképző fogalmazványai elkülönülnek a hozzá írott levelektől stb.). Töredékes fond esetén a szakrend az anyagnak megfelelően módosul; egyes csoportok összevonhatók, vagy teljesen elmaradnak. E szakrendek alkalmazása általában egyetlen ponton jár nehézségekkel. A fondképző személyiség különféle irányú tevékenységeivel kapcsolatos iratok csoportja (amelybe tartozhatnak pl. egyetemi tanári, írószövetségi, szerkesztői, színházigazgatói funkciók) tartalmazhat s általában tartalmaz is egyes leveleket, ill. esetleg valamelyik ügy körül forgó terjedelmesebb levelezést. A kétféle lehetséges megoldás közül arra hajlunk, hogy ezek a levelek maradjanak a tárgy által meghatározott helyükön, tehát a személyiség tevékenységével kapcsolatos iratok csoportjában (sok esetben még a fondképző által kialakított együttesben), s róluk a katalógus számára utalócédulákat készítünk, sőt utalás formájában a fondrepertóriumban is szerepeltetjük őket. Ez a megoldás felel ugyanis meg a szervesen összefüggő anyag lehető együtt-tartásáról vallott elveknek. A rendezés kérdésével függ össze a fondhoz tartozó, de különállóan beérkező, továbbá a fondképzőre vonatkozó, de nem a hagyatékhoz tartozó kéziratok problémája. Természetes, hogy azok a dokumentumok, melyek a fondképző személy tevékenysége során keletkeztek vagy rendeltetésszerűen hozzá kerültek, a vonatkozó fond keretei között nyernek feldolgozást még akkor is, ha a fondtól elszakadva későbbi időpontban kerülnek be gyűjteményünkbe. Ha a fond csak ezután kerül rendezésre, a később beérkezett anyagrészek is a tartalmuk által meghatározott helyre kerülnek; ha a fond már rendezett, az anyag végéhez csatolandók. Nagyobb problémát jelent a fondképző személyre vonatkozó, vagy tőle származó, idegen fondtöredékben vagy egyedileg bekerülő darabok sorsa: vajon a 157