AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában

úgy, hogy ezek a gyűjtőhelyek valamely könyvtár vagy múzeum mellett létesültek, mint Belgiumban, Hollandiában. Sem a cseh típusú, sem a belga—holland típusú irodalmi levéltárak nem tartoznak bele, nevük ellenére sem, az állami levéltárak szervezetébe. Fenti megoldásokkal szemben az államok nagy részében a személyi fondok gyűjtése megmaradt a hagyományos könyvtári, ill. múzeumi, s részben hagyományosan levéltári keretek között.

14 Magyarországon a történeti hagyományok amellett szóltak, hogy a hagyatékok — elsősorban az irodalmi és tudományos hagyatékok — gyűjtése a könyvtárak kézirattáraiban történjék, hiszen, mint láttuk, az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára — s harmadikként az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtárának Kézirattára — a 20. század közepén már több mint 100 éves múltra tekinthetett vissza ebben a gyűjtőkörben. E nagy múltú intézményekhez csatlakozott két évtizede a Petőfi Irodalmi Múzeum, mely mint múzeum, az írói életművek minden irányú emlékeinek gyűjtésére törekszik (könyvek, tárgyi ereklyék, képzőművészeti alkotások, fotók, hangfelvételek, kisnyomtatványok), de gyűjteményei sorában az — elsősorban modern — írói hagyatékok gyűjtésére törekvő kézirattár is fontos helyet foglal el. A politikai érdekű hagyatékok gyűjtését levéltárak és kézirattárak egyaránt végzik. Ha szervezeti változtatásra nem is volt szükség, a külföldi példák és a levéltári gyakorlat példája ahhoz segítették hozzá a magyarországi kézirattárakat, hogy a hagyatékok őrzésében és kezelésében a proveniencia elvének megfelelő módszereket valósítsák meg. Az első személyi hagyaték, amely a hagyatékok fondszerű kezelésének modern gyakorlatát az Országos Széchényi Könyvtárban megnyitotta, az 1952-ben — e feltétellel átadott — BABITS-hagyaték volt. Az együttesen beérkező, összetartozó dokumentumegyüttesek együtt-tartásának, fondként való feldolgozásának rendszerét az akadémiai kézirattárban kétéves kísérletezés után, 1955-ben vezette be BERLÁSZ Jenő,

15 az Országos Széchényi Könyvtárban 1963-ban CSAPODENÉ GÁRDONYI Klára. A két gyűjtemény módszere nem teljesen azonos. Az Országos Széchényi Könyvtárban a fondok az állomány többi részétől elkülönülő sorozatot alkotnak. A hagyaték egységei rendezés után (ennek problémáira még visszatérünk) palliumokba kerülnek és beszámoztatnak; a fond sorszáma törve a pallium számával adja meg az egyes őrzési egységek jelzetét. Minden pallium címet kap, s az egyes tételek címének leírásával létrejön a fondrepertórium, mely az anyag elsődleges segédlete; az egyes tételekről utalócédulák kerülnek az anyag természetének megfelelően a kötetes, levelestári, ill. analekta-katalógusba. így, míg az anyag együttesen, a jellegének megfelelő rendben kerül felállításra, addig megmaradhatott a régi, őrzési egységenként történő nyilvántartás is — ami a könyvtári feltárás jellemzője. A régi kötet-levelestár— analekta-sorozatok a töredékesen, elszigetelten beérkező dokumentumokkal gyarapodnak tovább. A beérkező anyag nagy mennyisége néhány év után a módszer egyszerűsítését tette szükségessé. Az egyszerűsítés elsősorban az utalócédulák számának csökkentésével ill. szövegük megrövidítésével volt lehetséges.

16 Kivételes jelentőségű fondok esetében azonban az egyszerűsített módszert nem alkalmazzuk. 14. VOLKOVA, N. B., id. h. 15. BERLÁSZ Jenő, id. m. 17. 1. 16. Nem készül egyenként utalócédula a fondképző neve alatt leírt kötetekről; a levélanyagról készült utalók nem adják meg az egyes levelek dátumát, csak a kezdő és záró évet; az analektaszerű anyag ésszerű csoportosításban, lehetőség szerint több darabból álló tételekben kerül palliumba ós leírásra. 149