AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában
tették a hagyatéknak hol kisebb, hol nagyobb részét. A félretett részt limbusnak nevezték. 9 Ez a feldolgozási módszer az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában 65 éven át volt érvényben. Szerény számítás szerint legalább 70 terjedelmesebb fond s még nagyobb számú fondtöredék került ilyen módon feldolgozásra. Ugyanakkor egy tucatnyi esetben — mintegy kivételképpen, s többnyire speciális indokokból, így a hagyaték átadójának kívánságára — megvalósították egyes hagyatékok különálló fondszerű kezelését, mégpedig általában csak a levelezések vonatkozásában. Ezeket különgyűjteménynek nevezték. Ilyen különgyűjtemény volt pl. az 1898—1900-ban több részletben átvett PrjLSZKY-levelezés (a művek és részben az irományok is kötetszerű feldolgozást kaptak), a JÓKAi-levelezés, THALLÓCZY Lajos levelezése s más kisebb terjedelmű hagyatékok és hagyatéktöredékek. Az évtizedek során e rendszer hibái egyre élesebben mutatkoztak, mindenekelőtt az a körülmény, hogy az anyag fizikai széttagolása tartalmi összefüggéseket is megbont — amit a leltári naplóban levő jegyzék nem pótolhatott. A napló egyébként — mint belső használatra készített okirat — nem is állt mindig a kutatás rendelkezésére. Emellett a limbusba helyezés során a hagyaték sokszor — észre nem vehetően, de épp ezért annál érzékenyebben — megcsonkult; egyes levelezési relációk megcsonkítása, mások teljes félretétele folytán — még ha önmagukban véve nem jelentős darabokról volt is szó — nyilvánvalóan kevésbé pontos, kevésbé árnyalt tudományos eredmények születhettek, mintha a kutatónak a teljes fennmaradt anyag rendelkezésre állott volna. Mint a módszer viszonylag hosszas fennmaradása igazolja: mindezek a hibák önmagukban véve nem vezettek el a módszer megváltoztatásának igényéhez. Lényeges szemléletbeli és történeti változásoknak kellett végbemenniük ahhoz, hogy — mint világméretű erők hatásának kicsiny területen jelentkező, de jellemző eredménye — a jeles személyiségek hagyatékainak értékelése s ezzel együtt kezelésük módja is megváltozzék. 4. A hagyatékok tudatos gyűjtésére s a proveniencia elvének megfelelő együttes feldolgozására irányuló törekvés történetileg Európa egyes országaiban részleteiben és intézményes következményeiben különféle utakon-módokon fejlődött, az egyes országok hagyományainak megfelelően. Egyes szocialista országokban új megoldás keresését sürgette a különböző — egyházi és világi — magángyűjtemények állami kezelésbe vétele is. Az „irodalmi levéltár" gondolata német eredetű, s Wilhelm DILTHEY, a szellemtörténeti iskola megalapítója 1889. évi híres előadására vezethető vissza. A gondolat megvalósítását az tette lehetővé, hogy GOETHE, majd ehhez csatlakozóan SCHILLER Weimarban őrzött hagyatéka a 19. század végétől kezdődően 9. A limbus, mint ez az 1945 utáni években történt átvizsgálás során kiderült, sokszor értékes anyagokat rejtett magában. Ezek akkor kiemelve feldolgozásra is kerültek. 10* 147