AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - V. Windisch Éva: Fondok az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárában
anyagot". 5 A proveniencia elve 1910-ben nyert szilárdabb megfogalmazást, s ettől kezdve válhatott csak igazában levéltári területen is a rendezés elvévé. 6 3. A kötetes kéziratok rendszerének hátrányait az Országos Széchényi Könyvtárban a század végére ismerték fel. A felismeréshez szemléleti változások s a könyvtári technikával szemben támasztott magasabb igények vezettek el. Egyrészt a kor történeti-irodalomtörténeti érdeklődése fokozottabb mértékben fordult a kimagasló egyéniségek felé: a tartalmi tényezőktől függetlenül lényegessé kezdett válni az a személyiség, aki után a hagyaték fennmaradt. Ez a korszak az, amikor már az írói hagyatékok megőrzése is általánosabbá válik, szemben a korábbi szemlélettel, mely a tudóshagyatékokra helyezte a fősúlyt, az írói hagyatékokat pedig gyakran engedte szétszóródni. A kutatás figyelme ráterelődött jeles személyiségek egyes írásaira, személyes feljegyzéseire, leveleire is — utóbbiak korábban a kötetek mélyén nyilvántartás nélkül rejtőztek. Emellett ez a kor a magángyűjtés kialakulásának kora Európa-szerte: a híres személyiségek kéziratait — autográfjait — mint ilyeneket, tartalmukra való tekintet nélkül becsesnek tartották, gyűjtötték. Ezekhez az indítókokhoz bizonyos kezelési, technikai problémák járultak. Korábban előfordult, hogy egyes darabokból — pl. egy kétlapos iratból —külön egységet alkottak, külön bekötve, jelzettel ellátva helyezték el; különösen akkor, ha nem voltak hasonló típusú iratok, levelek kéznél, melyekből kötetet formálhattak volna. Ez a megoldás helyigényes, munkaigényes, feleslegesen bonyolult volt. Megváltozott ugyanekkor a levelek külső formája is. Míg a korábbiakban a quart alaknál kisebb levél ritkaságszámba ment, az 50-es, 60-as évektől kezdve a kis alakú levél válik általánossá. Ezeket a leveleket már nem lehetett kötetbe kötni a szöveg olvashatóságának veszélyeztetése nélkül. Érdek fűződik a borítékhoz is, mely a 19. század közepére kialakult formájában kötetbe való bekötésre végleg alkalmatlanná válik. Az új szemléletnek megfelelően s a kezelési nehézségek leküzdésére az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára a fondok kezelésére 1897-ben gyökeresen új szisztémát vezetett be. A CSONTOSI utódaként a kézirattár élére kerülő EEDÉLYI Pál két nagy sorozatot hozott létre: az „irodalmi levelestárat" levelek és az „irodalmi analektát" egyéb kis terjedelmű kéziratok számára (az utóbbit 1900ban). 7 5. Vö.: SULICA Szilárd: A Múzeumi Levéltár és legújabb gyarapodásai. = Magyar Könyvszemle. 1925. 93 — 133. 1. és uő, uo. 1926. 54—110. 1. (A Múzeumi Levéltár gyűjteményeiről.) 6. A proveniencia elve VARGA Endre megfogalmazásában: a dokumentumok genetikus képződmények, fejlődés eredményeképpen létrejött szerves produktumok, melyeket organikus egységükből, eredeti összefüggéseikből nem lehet kiszakítani. (VARGA Endre: A proveniencia elve. = Levéltári Közlemények. 1938. 25. 1.) 7. A sorozatok elnevezésében az „Irodalmi" megjelölés — mely később lekopott — alighanem a „Literaturarchiv" elnevezés nyomán jött létre. Egyébként sohasem fedte a tartalmat: a kézirattár ekkor sem szorítkozott kizárólag írói hagyatékok gyűjtésére. 10 OSZK Évkönyve 1973 145
