AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

A Magyar Salon zenei munkatársa ekkoriban id. ÁBRÁNYI Kornél (1822— 1903) volt. A IV. évfolyamban három hosszabb írása is szerepel {A régi Rákóczinóta és -induló; Zene. Visszapillantás a lefolyt évre; és Liszt Ferencz. 275—280., 546—548. és 562—568. 1.). ÁBRÁNYI és LISZT igen szoros kapcsolatban álltak egymással. A tevékeny zeneíró, zenetudós, zeneszerző a XIX. század második felében a magyar zenei élet csaknem minden területén sokat tett a haladás érdekében. Elég, ha lapszerkesztői munkájára (Zenészeti Lapok, Zenészeti Közlöny), az Országos Magyar Daláregyesület megalapítására, a Zeneakadémián betöltött titkári és tanári szerepére, zenetörténeti és zenekritikai írásaira gondolunk; bár saját korában szerzeményei (főleg népies műdalok, kisebb szalondarabok) is meglehetősen közkedveltek voltak. ÁBRÁNYI fáradságot nem kímélve tevékenykedett LISZT népszerűsítéséért; több ízben szövegíróként, fordítóként, kommentátorként is segítségére sietett. „Minden kérkedés vagy dicsekedés nélkül állíthatom" — írja egyik visszaemlékezésében 1887-ben —, „hogy eltekintve az évek ama hosszú sorától, mely Liszthez különféle művészeti s hazai érdekszálakkal fűzött s különösen négy éven át egy házban, szomszéd laktársi viszonyban élvén s folyton érintkezvén vele: ez idő alatt oly szoros s minden irányban oly fesztelen, bizalmas viszony fejlődött ki köztünk, minővel talán kevés intimusát tüntette ki."

112 LISZT véleménye ÁBRÁNYITÓI, TREFORT Ágostonnak írt leveléből: „Engedtessék meg nekem, hogy még különösen is az ön jóakaratába ajánljam Ábrányi urat. Ő nem szűnik meg örök érdemeket szerezni mint író, teoretikus, zeneszerző, fordító, tanár s a legnemesebben edzett magyar jellem. Érdemeinek nyilvánvalóságát bizonyosan több nyelven is elismerik majd, számos magasztaló frázissal. . . ha majd meghalt. Ragyogó nekrológ van biztosítva Ábrányinak, de remélem, hogy Excellenciád megadja neki azt a szerény elégtételt, amelyre életében van szüksége."

113 ÁBRÁNYI Liszt-cikke a Magyar Salon 1886 márciusi számában elsősorban azt bizonyítja, hogy LISZT a magyaroké: „Természetesnek találhatjuk, ha olyan biographusai is akadtak már a mi Lisztünknek, a kik őt minden más nemzetnek szívesebben oda ajándékoznák, mint a nagyarnak. . . Dicsőségteljes pályájának s még dicsőbb működésének fénysugaraiból vegyen el minden nemzet, a mennyit neki tetszik. Nekünk még mindig marad elég arra, hogy azok legintenzívebb s legmaradandóbb melegét erezhessük. S ezt nem is egy, hanem számos oly ténykedésével igazolta, melyekre a világ legelső nemzetei is hiában áhítoznak. ... ha voltak is másutt vakítónál vakítóbb fényű napjai, de oly igaz és 112. Liszt, Wagner s az 1870-iki franczia—német háború. = Magyar Salon. 1887. [hó nélk.] VII. köt. 148-153. 1. 113. «Je me permets de recommander encore particuliérement a votre bienveillance M

r Ábrányi. II persevere en ses longs mérites d'écrivain, théoricien, compositeur, traducteur, professeur et caractére magyaré de la plus noble trempe. L'évidence de ses mérites sera certainement reconnue en plusieurs langues par nombre de phrases laudatives

. . . aprés la mórt. Un brillant necrologue est assure ä Ábrányi, mais j'espére que votre Excellence lui accordera la modeste satisfaction qu'il requiert de son vivant.» Br. II. Nr. 245. Keltezése: 1879. V. 12. 126