AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)
II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében
meleg lelkesedés, ragaszkodás és szeretettel talán még nem találkozott sehol, mint hazájában." 114 A cikk a továbbiakban néhány anekdotával szolgál, és LiszTnek a komponálással kapcsolatos, ill. mindennapi szokásaiba nyújt bepillantást. Mindezek nem túlságosan érdekesek, s szemmel láthatóan a „közönség" igényét kívánják kiszolgálni. Dokumentumértékűnek két részlet tekinthető: LISZT dolgozószobájának leírása, melyet a Magyar Sálon rajzolójának, SZÉCHY Gyulának a helyszínen készített rajza illusztrál; s a Magyar Király dal keletkezésével kapcsolatos visszaemlékezés. „Egy alkalommal" — írja ÁBRÁNYI — ,,az orsz. magyar daláregyesület által kezdeményezett ,Magyar király-hymnusz' szövegkölteményi s zenei pályázat kérdéséről cseréltem vele eszmét, korábbi fölkérése folytán átnyújtván egyszersmind neki több magyar dal- s chorálgyűjteményt, ezek közt Bartalus István ,Magyar Orpheus'-át is. Ep ez utóbbiban lapozgatott beszéd közben, midőn véletlenül a ,Hej Rákóczy, Bercsényi' híres kuruczdallamra fordított. ,Mit akarnak önök' — szólt egyszerre felvillanyozva —, íme itt van egy király-hymnusz dalra való, igazán alkalmatos, egyszerű, nemes és lendületes dallam, mert nem kell képzelni, hogy az afféle Haydn-hymnuszdallamot meg lehet rendelni csak úgy tetszés szerint. Természetesen, csak a szöveget kell az óhajtott czélra mással helyettesíteni, s formailag egységes keretbe önteni.' — Ezzel leült s azonnal férfi-négyesre alkalmazta a dallamot, ellátva az e füzetben látható bevezető taktusokkal. Ez eszme többé nem is hagyta aztán nyugodni, míg csak az egész mű úgy szövegileg, mint kidolgozásilag meg nem lett alkotva akként, a mint az ma már ép a ,Táborszky és Parsch' cég öt különféle kiadásában meg is jelent." 1 « A ma „Ünnepi dal" címmel általánosan ismert „Magyar Icirálydal" eredet 1 magyar szövegét épp ÁBRÁNYI Kornél egyik fia: ifj. ÁBRÁNYI Kornél írta; így a romantikusan hangzó történet igazságmagjában nem kételkedhetünk. 1886 szeptemberében a Magyar Sálon ismét vezető helyen jelentkezik LISZTről szóló írásokkal és képekkel: a szomorú alkalmat erre a mester halála szolgáltatta. A kis emléklapra is visszatérnek a Liszt Ferencz magyar szelleme című, aláírás nélküli, valószínűleg szintén ÁBRÁNYitól származó cikkben: „Érzelmek dolgában mi sem bizonyít jobban az önvallomásnál. Különösen oly embernél, mint Liszt Ferencz, a kit a nagy világ ünnepelt s a kinek tehát nem az érdek sugalhatta, hogy egy kis nemzet hű fiának vallja magát. Pedig ő azt nem egy ízben tette. Utoljára azon alkalommal, mikor a ,Magyar Salonnak' egy kotát adott át azzal az aláírással: Mint szeretett hazámnak hű fia. Ez talán az egyetlen kézirat magyar 114. Teljesen feleslegesnek tartjuk, hogy LISZT magyarságát bizonygassuk e helyen, egyrészt, mert erről számos írás jelent már meg, részben reális, részben romantikusan túlzó szemléletű (egy egész kötet kapta ezt a címet: Liszt a miénk! Bp. 1936, Dante); másrészt viszont maga LISZT dönti el egyértelműen a kérdést. Idézzük szavait AUGTTSZ Antalhoz írt leveléből: „Man darf mir wohl gestatten, dass ungeachtet meiner beklagenswerthen Unkentniss[! Unkenntnis] der ungarischen Sprache, ich von Geburt bis zum Grabe im Herzen und Sinne, Magyar verbleibe, und demnach die Cultur der ungarischen Musik ernstlich zu fördern wünsche." Pr. 249. sz. 115. U.ez a visszaemlékezés megjelent a Zenelap 1886/7. sz.-ban is. 127
