AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

lépett. Emellett zeneszerzői tevékenységet is folytatott. LISZT igen sokra becsülte VÉGH János zenei képességeit, aki több LiszT-műből készített átairatokat két zongorára, 8 kézre. Ezek közül legjelentősebb a Dante-szimfónia átirata, mely BREITKOPF és HÄRTEL kiadásában meg is jelent. „Mellékelem Breitkopf és Härtel írásbeli beleegyezését a Dante szimfónia Ön által készített kiváló, 2 zongorás 8 kezes átiratának publikációjára vonatkozólag" — írja LISZT VÉGHnek 1880­ban. 93 VÉGH önálló kompozícióinak némelyike is elnyerte LISZT nagyrabecsülését. „Az Ön Szvit valcer-formában c. kompozíciója a legválasztékosabb és legelraga­dóbb munkák közé tartozik, teli jó ízlésre valló szerencsés sziporkázással, anélkül, hogy bármiből is túl sok, vagy túl kevés lenne benne" 94 — írja 1883-ban VÉGH­nek arról a négykezes zongoradarabjáról, melyet később zongorára, 2 kézre ő maga dolgozott át (R. 263.). E kiváló átdolgozásról maga VÉGH azt vallotta, hogy alig ismert rá művére LISZT jellegzetes harmonizálásában, (Tévedés lehet hát VÉGH Gyulának az az emlékezése, mely szerint a család a Suite LISZT által két zongorára átírt alakjának kéziratát őrizte volna.) LISZT ós VÉGH hivatalosan is kapcsolatba kerültek, amikor 1881. május 12-én VÉGH Jánost kinevezték a Zeneakadémia alelnökévé, hogy az adminisztráció terheit levegye LISZT válláról. VÉGH 1887-ig töltötte be ezt a pozíciót. Barátságuk azonban nemcsak zeneszerzői és hivatali kérdésekben való együttműködésre korlátozódott. LISZT budapesti tartózkodásai idején gyakran jelent meg néhány különösen kedvelt barátjánál, akikkel együtt whist-játékkal, kellemes beszélgetéssel, rögtönzött muzsikálással töltötte szabad idejét. Állandó whist-partnerei voltak: VÖRÖS VÁRKONYI Kálmán és felesége; PULSZKY Polixéna, továbbá a VÉGH-házaspár. A társaságot időnként MIHALOVICH Ödön, esetleg ÁBRÁNYI Kornél egészítette ki. VÉGH János visszaemlékezései, 95 valamint a LISZT—VÉGH levelezés egyaránt utal erre a szoros kapcsolatra, s több olyan apróságot elevenít fel, melyek LISZT és VÉGHék családias viszonyáról tanúskod­nak (pl. VÉGH beszámolója a „whist sérieux" játékban LISZT javára elkövetett „kegyes csalások"-ról; LISZT dicsérete VÉGKNÉ kiváló sonkájáról, hangverseny­jegyek küldése, közös kocsikirándulások stb.). A LISZT—VÉGH levelezés legnagyobb része az 1880-as évekből maradt fenn; a kapcsolat nyilván ekkor lehetett a legszorosabb. 1878 februárjában nem tudunk olyan különösebb eseményt, melyhez a Symphonische Dichtungen II. ajánlása fűződhetett volna. Nem is kell ilyet keresnünk: a később meleg barátsággá mélyülő viszony eléggé indokolja a kötetünk előzéklapján olvasható sorokat. Talán nem tévedünk, ha LISZT következő soraiban hallgatólagosan VÉGH János jelenlétét is ott érezzük: „Barátunk, Mihalovich, beszámol Önnek a budapesti hírekről. Úgy, mint máskor, itt is elzárkózom a legnehezebb munkába: önmagam elviselésébe. Szerencsére sokan segítenek nekem: nemes barátságok, 93. «Ci-joint l'acceptation écrite de Breitkopf und Härtel relative ä la publication de votre excellent arrangement pour 2 Pianos ä 8 mains de la Symphonie dan­tesque.» Pr. 436. sz. 94. «Votre , Suite en Forme de Valse' est une oeuvre des plus distinguées et char­mantes, pleine de saillies heureuses de bon goüt, sans rien de trop, ni de trop peu.» Pr. 532. sz. 95. Muzsika. 1929/1-2., 73-77. 1. 119

Next

/
Oldalképek
Tartalom