AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

(E kompozíciókat RAABE jegyzéke a 105. számon, „Vorstufen zu den Ungarischen Rhapsodien" címszó alatt foglalja egybe. Egyikükről FESTETICS Leóval kapcsolatosan már megemlékeztünk.) Az OSZK példánya, mely kézzel vonalazott kottalapokra halványbarna tintával írt, rendkívül jól olvasható másolat, az első kiadás számára szolgált nyomdai kéziratként. (Az első kiadás 1851-ben jelent meg Lipcsében, Bartholf SENFE kiadónál; lemezszáma 23.) Világosan leolvashatók a másolatban a nyomdai beosztások, jelzések; egyébként az első kiadás és kéziratunk — egészen szórványosan előforduló apróságoktól eltekintve — teljesen meg is egyezik. Kéziratunk értéke abban áll, hogy LISZT sajátkezűleg látta el címfelirattal: „F. Liszt. J Raphsodie[ \] hongroise / pour j Piano — / dediée a son ami E. Zerdahély J Leipzig / Barthold Senff —"A címfelirat ceruzaírása erősen elhalványult. Annál világosabban kivehető az a számos, tintával írt bejegyzés, korrektúra, melyet magában a zenei anyagban találunk. Bár ez a példány csak formailag tartozik tanulmányunk témakörébe, hiszen — a kéziratos dedikáció ellenére — nyomtatásra szánták, nem pedig személyes ajándékozásra, szeretnénk itt most elmondani mindazt a — nem túlságosan sok — tényanyagot, amit SZEEDAHELYI Edével kapcsolatosan sikerült összegyűjtenünk ; ez a művész ugyanis a magyar zenetörténet romantikus, némileg tragikus sorsú, elfeledett alakjainak sorába tartozik. SZEEDAHELYI Ede (nevével még a következő, részben helytelenül írt alakokban is találkozunk: ZEEDAHELY, SZEEDAHELYI, ZEEDAHÉLY) és LISZT kapcsolatáról — a levelezés tükrében — elsősorban 1851-ből vannak adataink, bár egyéb forrásokból bizonyosan tudjuk, hogy már jóval előbb ismerték egymást. 1851 ben SZEEDAHELYI Weimarban LISZT legközvetlenebb baráti köréhez tartozott részt vett a mesternél szervezett összejöveteleken. (Az I. Magyar rapszódia megjelenése is erre az esztendőre esik!) Míg LA MAEA a LiszT-levelek kommentárjaiban csak annyit közöl SZEEDAHELYITOI : „ein Ungar, der sich um Liszts willen in Weimar aufhielt",

81 Peter RAABE már a LiszT-tanítványok közé sorolja.

82 A legrészletesebb útbaigazítást id. ABBÁNYI Kornéltól kapjuk, aki egy visszaemlékezésében így ír róla: „Előkelő nyitrai gentry-család tagja volt, a ki mint ilyen, velem és Székely Imrével a negyvenes évek elején szintén első[! ] lépett e kaszt köréből a művészet szolgálatába s 1846-ban már hírneves zongoraművész lett, a ki akkor Liszt Ferenccel is több hangversenyében működött közre; bensőbb barátságban[!] vele az utolsó 1847/48-i pozsonyi országgyűlés alatt léptem, hol együtt hangversenyeztünk, együtt nemzetőrösködtünk s aztán együtt ragadt bennünket magával a forradalom vihara."

83 ABBÁNYI visszaemlékezik egy kényes politikai megbízatásra, melyet 1849 januárjában MOTCSEHICZKY István vezetésével egy kis különítménynek kellett volna végrehajtania: Galíciából és Boroszlóból fölmentő seregeket hozni a magyar forradalmi erőknek. Az ehhez szükséges pénzt SZEEDAHELYI vitte magával; mint ABBANYmak elmondotta: ellátták „külföldi útlevéllel s a szükséges okmányokkal, melyek igazolják, hogy mint művész, pénzzé tevén örökségemet, kül81. Br. VIII. Nr. 75. jegyzete a 84. l.-on. 82. R. 106/1-nél: „Gewidmet: E. Zerdahélyi. L.s Schüler." 83. Januáriusi napok (1848-49). = Magyar Salon, XXIV. évf. (1895 — 96), 917 — 932. 1. 8* 115