AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1973. Budapest (1976)

II. Az OSZK gyűjteményeiből és történetéből - P. Eckhardt Mária: Liszt Ferenc és magyar kortársai az Országos Széchényi Könyvtár dedikált Liszt-zeneműveinek tükrében

néhány szóval annyit jegyzünk meg, hogy az jobb aligha lehetett volna; csak vokalkarok hangvétele szállt le némelykor midőn a kíséret hosszabb ideig hallgat; ámde ennek megakadályozására eddigelé nem találtak módot. A szólisták közöl Nádaynét és Lángot illeti a fő érdem, kik fárasztó és nem igen háládatos szerepüket mindvégig lelkesedéssel énekelték" — írja WACHTEL Aurél Liszt félszázados működése ünnepén c. cikkében.

78 A nagyszabású jubileumi ünnepségekért LISZT azzal fejezte ki háláját, hogy 1874 tavaszán néhány igen értékes tárgyat a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott: a jubileumi aranykoszorút és emlékérmet; az Allgemeiner Deutscher Musikverein által ugyanebből az alkalomból adományozott ezüstkoszorút; az 1840 januárjában Pesten kapott díszkardot; a Beethoven-zongorát, egy nagy ezüst kottatartót és egy arany karmesteri vezénylőpálcát. Ajándékozási nyilatkozatát — 1874. máj. 3-i kelettel — az újra megjelent Zenészeti Lapok 1874/1. száma hozta nyilvánosságra. — Személyes köszönetét a Krisztus oratórium kitűnő karmesterének, RICHTER Jánosnak már jóval előbb, a hangverseny után 10 nappal kifejezte, a dedikált partitúra átadásával, melyre RICHTER aznapi koncertje alkalmával került sor.

79 A nyomtatott partitúra gondos átlapozása során sikerült néhány apróbb bejegyzésre bukkannunk, amelyeknek egy része egészen bizonyosan LiszTtől származik, más része pedig idegen — ismeretlen — kéztől. E bejegyzések szinte kizárólag különféle rövidítésekre, kihagyásokra utalnak, illetve az ezzel kapcsolatos apróbb módosításokat rögzítik. — Nem valószínű, hogy a pesti előadáson RICHTER már figyelembe vette volna ezeket a „húzásokat", hiszen e partitúra feltehetőleg csak november 19-én került először a kezébe; a kotta jó állapota arra enged következtetni, hogy csak kis mértékben használhatták. Miután tudjuk, hogy a weimari bemutatón apróbb húzásokra sor került, nem lehetetlen, hogy LISZT egy Weimarban kijelölt példányt nyújtott át RiCHTERnek, jelezve a rövidítés lehetőségét. RICHTER egyébként később is vezényelte még a Krisztust, sőt élete utolsó pesti hangversenyén, 1970. IV. 8-án, amikor mint vendégkarmester, a filharmonikusok özvegy- és árvaalapjának javára dirigált, szintén ezt a művet tűzte műsorra.

80 9. Következő dokumentumunk, az Ms. mus. 113/1 jelzetű kézirat, mely az 1. Magyar rapszódia másolata, SZERDAHELYI Edének szóló autográf ajánlással, ismét LISZT ifjabb éveibe vezet vissza bennünket. Mint ismeretes, a RAABE jegyzékében 106. számon nyilvántartott 19 rapszódia közül az első 15 már az 1830-as, 40-es években foglalkoztatta LiszTet; mielőtt e darabok végleges, 1851—53-ban megjelent alakjukat elnyerték volna, a Magyar Dallok, Magyar Rhapsodiák, Ungarische Nationalmelodien stb. c. sorozatokban részben kiadásra is kerültek. 78. Athenaeum, I. évf. 46. sz. 2944—47. 1. 79. A hangversenyt a Zenekedvelők Egylete rendezte a Vigadóban. RICHTER ugyanis 1873 nyarán az Egylet karmestere is lett. A műsoron WEBER, SCHUBERT, MOZART és BEETHOVEN-művek szerepeltek. (LEGÁNY Dezső szíves közlése.) 80. KOCH Lajos i. m. 96. 1. 114