AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

Legrégibb ismert útja: 1830 tavaszán Pesten járt HORVÁT Istvánnál.

53 Feltehetőleg felkereste JANKOViCHot is, akihez — mint láttuk — már 1828-ban két levéllel is fordult. 1833-ban újra Pesten találjuk, méghozzá hosszabb időt tölthetett itt. Innen keltezi egyik levelét június 26-án, december 5-én pedig Egerből azt írja JANKOViCHnak, hogy egy hónapja hagyta ott Pestet. A levélből úgy tűnik, hogy Egerben az érsekkel, a híres műgyűjtő PYRKER János László pátriárkával szeretett volna kapcsolatot találni, aki LiTERÁTit, amikor négy esztendővel azelőtt ott járt, mint „Fuscher Antiquariust" nem sokba vette. Most szeretné tekintélyét növelni, s ef célból leveléhez egy mellékletet is csatol, arra kérve JANKOviCHot,hogy publikáltassa a magyar és német újságokban: „Kolo'svári Antiquar L. Nemes Sámuelnek levele Patrónusához, (J. M.) Eger 1833. dec. 6." A bevezetésben hivatkozik kapcsolataira: Szeretett Felséges Nádorunk, püspökök, főispánok, a debreceni és a győri polgármester, báró Vótsei és más főrendek, valamint bécsi tudósok. Majd hangulatos leírás következik az egri várról, ahol rabok, kőfaragók és kőművesek éppen „Dobó veress Márvány de fájdalom! már megcsonkított Képét" állítják fel a „Setét kapu" alatt. Egerből Miskolcon és Rozsnyón keresztül Kassára ment, amint az az 1834. február 3-án ott keltezett levélből kiderül. Április 19-én Máramarosszigetről ír, Eperjes, Ungvár, Munkács, Beregszász és Huszt érintése után. (Ekkor kérte felesége a fentebb említett útlevelet.) Valószínűleg ez alkalommal járhatott Zólyomban is, amint azt a Fillértárban megjelent írása bizonyítja.

54 A várról, annak történetéről és állapotáról szóló beszámoló nincs ugyan aláírva, de SZENNYEI szerint LITERATI tollából származik. És nyilván ehhez az úthoz fűződik az a naplójában leírt esemény is, amikor KÖLCSEY majdnem megsértette. „Nagykárolyban — írja — a gróf Vécsey nagysága, a szatmári főispán, több megye nemeseivel eljöttek szállásomra. Egybeszedett ritkaságaimat nékik magyaráztam, kit mindnyájan hallgattak, de egy közülük volt, ki félreválva csak az okleveleket olvasgatta. Ez volt Költsei, ki ugyan az én magyarázatom nélkül is értette a dolgokat, azonban értette a derék főispán is . .." De aztán megbékült, amikor Kölcsey megnyugtatta, hogy figyelt az ő szavaira is, amelyeket „megcáfolni pedig oly lehetetlen, mint a gyöngyösi gvárdián prófétái közt Mahumetet".

55 Űgy látszik, mint régiségkereskedő lassan kezdett tekintélyhez jutni. Foglalkozásának természetes velejárója, az országjárás mellett előbb-utóbb szükségessé vált az ország központjában való letelepedés, már csak a komoly gyűjtőkkel való kapcsolat kiépítése miatt is. így lett LiTERÁTiból budai háztulajdonos. Budai üzlete Felvidéki útjáról Kolozsvárra tér vissza. Ebből az időből JANKOViCHnak írt levelei mintha már a fővárosba való készülődés jegyeit mutatnák. Felesége készült már Pestre, írja jANKOViCHnak Gyulafehérvárról 1834. július 18-án „de abban munkálkodunk, hogy pénzt vigyen a gyermekért, jol lehet Kolo'svárt a Hazom angariájábol 's más egyéb javatskámbol többet 600 forintnál egybe ts[in]áltam", azonban olyan jó vételek adódtak, hogy a pénz elment. „A Feleségemet a' mint 53. Uo. Fond 16/491. Kolozsvár, 1830. dec. 26. keltezésű levél ismeretlenhez. 54. Zólyom. [Szerző nélkül.] = Fillértár. 1834. I. 121. 1. 55. „Útinapló" III 62b. 319