AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Kelecsényi Ákos: Egy magyar régiségkereskedő a 19. században. Literáti Nemes Sámuel (1794-1842)

ráér fel botsattom 's addig is a Nagyságos Úrnak atyai Gondviselésébe ajállom a' gyermeket." December 1-én azt írja, hogy Szászváros, Dés és esetleg Temesvár felkeresése után ő is Pestre megy, s Szászvárosban 1834. december 16-án kelt leveléből kitűnik, hogy felesége már Pesten van. Ládái is érkeznek JANKOVICH pesti lakására. Egy 1834-ben keltezett elismervény szerint ugyanis JANKOViCHtól visszakapott ládákat. Egy másik, keltezetlen jegyzéke több ládát sorol fel, amelyek nyilvánvalóan különböző időben jutottak patrónusához. Ez a jegyzék azért is érdekes, mert LITERATI pesti és budai lakáspróbálkozásairól is tájékoztat.

56 1835 elején tehát alighanem felköltözött Pestre. A Jelenkor 1835-ben már budai üzletének megnyitásáról ír. „Régiségi mű-árubolt" — így nevezi egy egykorú „riport" Literati Nemes Sámuelnek a maga nemében egészen új kereskedését, amelynek „tárgyazati csupa régiségek, pénzek, fegyverek, ó művek, hártyára írt könyvek, oklevelek, kéziratok, föstvények s több e f., mellyeknek eladására, megvételére vagy becserélésére a kereskedés mindenkor nyitva áll, a nélkül, hogy szükség lenne ezentúl illy holmik megszerzése miatt messze utazásokat tenni".

57 A beszámoló hivatkozik még a budai Gemeinnützige Blätter közlésére, amely szerint „Nemes úr e kereskedését több classicus ország beutazta sikerén alapitá, s a közönség pártoló részvéte által hozá létre". A bolt a repülőhíd budai fejénél nyílt meg, a várba felvezető úton, s mamutcsontváz volt a cégére. Úgy látszik, a Jelenkor riportere nem túlzott azzal a megállapítással, hogy ilyen kereskedés „eddigi hijánya a történeti óság kedvelőji előtt igen kellemetlen lehetett", mert a következő évben a Regélő a főváros eme egyedül álló jeles intézetének virágzásáról számol be. „Budán L. Nemes Sámuel úrnak régiség-kabinetja mind inkább magára vonja a figyelmet és érdeket. . . Tavali szállása megváltoztatott, s a várnak vízi kapuja felé a hídtól vezető út előtt, a várba vivő új lépcsőkhez közel, tétetett által." Nyilván ez az a Kígyó utca 188. sz. alatti ingatlan, amelyet — mint föntebb láttuk — vejére és lányára hagyott. A Regélő csábító színeiben valóságos „Old Curiosity Shop" jelenik meg előttünk: ,,A kabinét homlokzatán kirakva a hajdani vitézkor századainak súlyos fegyverei, özönvízelőtti óriási tetemek, szebbnél szebb csiganemek, gyöngyök, arany, ezüst, régi műtárgyak és pénzek, hajdani irományok, nyomtatványok, szóval számtalan ritkaságok, millyeket berélő antiquariusnál bármily fővárosban is nem könnyen találhatni." A boltban egyaránt lehetett cserélni és bérelni. Nemes úr, akinek gyűjteményét már számos uraság, sőt német, angol, francia, orosz, török és indostani utazók is meglátogatták, „kész akár minemű ritkaságokat megvenni, görög, római, magyar régi arany s ezüst pénzekkel cserélni".

88 56. „Kisebb és nagyobb Ferslagaim, melyeket eo Nga a' Padlására parancsolt vitetni, de megparancsolva Jóskának, hogy mikor akarom nékem akkor adgyon belőllek A Váradról el hozattak Numero 2 Ekkor utaztam és laktam Kolosvárt Bécsből el hozattak Numero 6 Laktam Pesten az Ötpacsirta u . . . Szombathelyről el hozattak Numero 1 laktam Budán a' Madlházba Zágrábból el hozattak Numero 1 a' Schmidt Házba Zemlinből el hozattak Numero 1 A Schmitt Máramarosból el hozattak Numero 1 A Schmitt Szepsségből el hozattak Numero 1 Budán Kigyo Utsza" (OSZK Kézirattár Fond 16/31.) 57. Jelenkor. 1835. július 11. 58. Regélő. 1836. II. 670. 1. 320