AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - B. Kozocsa Ildikó: Az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumainak munkájáról

az állomány védelmével, konzerválásával kapcsolatos igényeivel — mégis megkövetelte, hogy a változatlan létszám és a helyhiány miatt nem korszerűsíthető felszereltség ellenére erőfeszítéseket tegyünk a teljesítmény emelésére, javítására. Ezt a célt csak ésszerűbb tervezéssel, a feladatok helyes rangsorolásával, jobb munkaszervezéssel lehetett megközelíteni. Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a laboratóriumnak a múltban kialakult tervkészítési gyakorlata már nem szolgálja maradéktalanul a könyvtár érdekeit. E tervkészítési gyakorlat évről évre mereven ragaszkodott ugyanazon mennyiségek (pl. 50 kötet kézirat) restaurálásához; ezáltal csak menynyiségi követelményeket támasztva a restaurátorokkal szemben, ugyanakkor nem számolt sem az egyre növekvő minőségi igényekkel, sem a laboratórium adott, vagy változó munkaóra keretével. Nem alkalmazkodott, sőt ellentétben volt a könyvtár különgyűjteményeinek azzal a vitathatatlanul helyes törekvésével, hogy elsősorban az értékesebb, legrosszabb állapotban levő, ám éppen ezért legmunkaigényesebb darabjaikat kívánják restauráltatni. így állandósult az a helyzet, hogy ha a laboratórium vezetője ragaszkodott a terv számszerinti teljesítéséhez, vagy éppen túl kívánta azt teljesíteni, akkor a könnyű, gyorsan elvégezhető munkák vállalása volt érdeke, ha pedig az osztályok kívánságait és érdekeit tartva szem előtt, munkaigényes darabokat vállalt, ezt csak a munkatervben előírt mennyiség rovására tehette. A tárak gyakran év közben is fellépnek előre be nem tervezhető igényekkel. (Új szerzemények restaurálása, anyag előkészítése kiállításra, penész- és rovarfertőzések megszüntetése stb.) Ezeket a feladatokat vagy terven felül, vagy az előírt munkálatok csökkentésével kellett elvégezni. A tényleges tervszerűség megvalósítása érdekében szükségessé vált tehát a tervkészítési gyakorlat módosítása. Lényeges változást jelent az eddigi gyakorlattal szemben, hogy a tervezésnél a rendelkezésre álló összmunkaidő keret a különgyűjtemények főosztályvezetőjének döntése alapján felosztásra kerül a különgyűjtemények között, mindenkor figyelembe véve a kiemelt és halasztást nem tűrő feladatokat. A tárak vezetői sürgősségi sorrendben kiválogatják a következő évben restaurálásra szánt anyagot. A Restauráló Laboratórium vezetője az előkészített anyagot megtekinti és az állományvédelmi szempontok messzemenő figyelembevételével, hozzávetőlegesen megbecsülve az egyes dokumentumok restaurálásához szükséges munkaidőt, a tárnak rendelkezésére álló időkeretébe beilleszti. Az év folyamán adódó rendkívüli feladatok elvégzésére a munkaidőkeretből bizonyos tartalékidőt tervezünk be. Ily módon kialakul a — lehetőségekhez képest — reális terv, amely nem ragaszkodik évről évre ugyanazon mennyiségű munka számszerinti teljesítéséhez, hanem rugalmasan alkalmazkodik a könyvtár időről időre változó állományvédelmi igényeihez. Hiszen a Restauráló Laboratórium akkor tölti be feladatát, ha a lehetőségekhez képest minél teljesebben kielégíti ezeket az igényeket. A műemléki könyvtárak gyűjteményeinek védelme is a Restauráló Laboratórium feladata. Sajnos néhány rendkívüli értékű kódex, ősnyomtatvány vagy RMK esetenkénti restaurálásán kívül csak a gyűjtemények általános karbantartására, időnkénti ellenőrzésére és szükség esetén a fellépő penészgomba vagy rovarfertőzés elleni küzdelem megszervezésére futja a laboratórium idejéből. A zirci Reguly Antal Könyvtárban évek óta rendszeresnek mondható könyvkonzerválási munkát végzünk. Évente körülbelül 3500—4000 kötet könyvet portalanít, tisztít, bőrkötést ápol és konzervál két restaurátor kéthetes helyszíni 92