AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

II. A könyvtári munka elvi és gyakorlati kérdései - B. Kozocsa Ildikó: Az Országos Széchényi Könyvtár Restauráló Laboratóriumainak munkájáról

munkával. E rendszeres munkának állományvédelmi szempontból hasznos voltát az is alátámasztja, hogy mióta Zircen konzerváló munka folyik, nagyobb mértékű penész vagy rovarfertőzés a gyűjteményben nem fordult elő. A keszthelyi könyv­tárban, ahol évek óta szünetel ez a munka, az állományban 1972-ben nagymértékű rovarfertőzés lépett fel. A fertőzést csak igen nagy költséggel, többszöri gázosítás­sal lehetett leküzdeni. A munkaidőkeret takarékosabb, ésszerűbb beosztásával 1974-től mód nyílik arra is, hogy a zirci és a gyöngyösi műemlékkönyvtárunk néhány, igen rossz álla­potban levő kódexét, ősnyomtatványát restauráljuk. A laboratórium teljesítményének mennyiségi és minőségi emelése érdekében — a tervezési módszer módosításán kívül — olyan kevésbé helyigényes, de haté­konyabb eljárások kiválasztására törekedtünk, amelyek a műhely jelenlegi fel­szereltségével, vagy annak minimális bővítésével is sikerrel alkalmazhatók. Külföldi tanulmányutakon és konferenciákon látottak és tapasztaltak 1 , vala­mint a szakirodalomban olvasottak és végül, de nem utolsósorban a magunk sok­éves gyakorlati tapasztalatai alapján kiválasztottunk néhány olyan jobb ered­ményt nyújtó, vagy a régiekhez képest gyorsabb restaurálási eljárást, amelyet — körülményeinknek megfelelően esetleg módosítva — már sikerrel alkalmazunk, illetve a jövőben bevezetni szándékozunk. 1. A papírpéppel történő kézi, ún. öntő restaurálás, a középkori kézi merítésű papírkészítés módszerein alapszik. Lényege, hogy megfelelő sűrűségű, vízzel hígí­tott rostszuszpenziót juttatnak a dokumentum hiányos és szakadozott részeire, pontosabban a hibás helyen új papírt „gyártanak". Az eljárást, más módszerek mellett, régóta használják a restaurátorok külföldön, műhelyünk azonban csak egy éve alkalmazza. A kézi papíröntés különösen olyan esetekben ad jó ered­ményt, amikor a dokumentum lapjain rovarrágásból eredő sok kisebb-nagyobb hiányt kell pótolni. Ez a művelet az öntő eljárással — szemben a hagyományos „foltozó" módszerrel — gyorsabb és sokkal szebben elvégezhető. Nem kell hozzá különleges felszerelés, minden hozzávaló: öntőkanál, nemezlapok, selyem- vagy műanyag szita stb. könnyen beszerezhető, illetve házilag előállítható. Egyedül egy automata prés szükséges, ui. kézi préseléssel a munka nehézkes, lassú, és fizi­kailag igen fárasztó. A rostszuszpenziót a restaurálandó dokumentum papír­anyagával megközelítőleg azonos korból származó és azonos összetételű hulladék­papírból, vagy ennek hiányában száraz cellulózból készítjük el. Az első feladat, a rostanyag feltárása. Hulladékpapír felhasználásánál ez úgy történik, hogy fel­darabolás után a papírt desztillált vízben duzzasztjuk, majd feltáró készülékben (mixerben) őröljük. Az őrlés célja a rostok hosszának, vastagságának és ezáltal tulajdonságainak oly módon való megváltoztatása, hogy azok a feldolgozási folyamatnak és felhasználási célnak megfelelő tulajdonságokkal rendelkezzenek. A felhígított rostszuszpenziót szükség esetén színezzük, majd fertőtlenítőszert adunk hozzá. Ezután előkészítjük a restaurálandó dokumentumot: benedvesít­jük, egy selyem vagy nylonszitára, majd azzal együtt egy nemezlapra helyezzük. Merítőkanállal a dokumentum hiányos helyeire öntjük a szuszpenziót, lefedjük szitával és nemezlappal, majd vaslemezek és présdeszkák között erősen beprésel­jük. A nyomás által a víz nagy része eltávozik. Ezt követően a még nedves doku­1. Cz. KOZOCSA Ildikó: A restaurátorok két nemzetközi konferenciájának tapasztala­tai. = Könyvtári Figyelő. 1972. 1. sz. 59 — 64. 1. m

Next

/
Oldalképek
Tartalom