AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Egy New York-i magyar folyóirat a második világháború idején

Magas hangok: szöcskék és tücskök rétje, mély hangok: alkony violasötétje, ős káromlások buja vadona, burjánzó jelzők pogány pagonya, kötőszók: sok-sok illanó fodor, s hangsúly, te mélyen szántó és komor, lelkünk dolmánya, szőtteses, világszép, s búzavirágkék. Múlt T-je! történelmünk varjúszárnya, karók, keresztek és bitófák árnya, s melléknevek, gazdag melléknevek, virágbarázdák, véghetetlenek, minő vidám faeke nyomtatott? S ti mellérendelt, kurta mondatok, vereslő paprikák füzére halvány s hűs eresz alján. Ragok! Szegények szurtos, nagyra nőni sohasem tudó, üvöltő csecsemői, és E-betűk bősége: Fekete mezőn zsellérek koldus menete, s ti kongó-bongó helyhatározók, kukoricásból jó irányt hozók, mint hófehér toronyból, messze hangzó könnyű harangszó. Jelentőmód. Aszály, mely mindörökre ráült a szürke, megrepedt rögökre. Magánhangó-illeszkedés! Kaján s zord törvénnyé Werbőczi gyúrt talán? Mi vagy te? Annyi és annyi százada robotba tört paraszt alázata, vagy boldogító összhang, szebb utakra, s messze mutatva? S állítmányok, ti szikárak és szépek, ti birtokos ragokkal úri népek, időt állók s megmozdíthatatlanok, s ti elsikkadt, felőrölt alanyok, megölt vagy messze bujdosó fiak Hajnóczik, Dózsák és Rákócziak, — O jaj, mi történt ennyi tiszta lánggal, és a hazánkkal? Jaj nyelvem, nyelvem, reszketek teérted, mert gyűlölőid hadsora temérdek, és mind belédmar, rádhág, megaláz, elárul, szennybe fojt, és meggyaláz, amíg te tömzsin, mozdulatlanul s nyugodtan állasz, mint ki vár s tanul és kémleled a zörrenő harasztot mint a parasztok. 0 vad tatár nyelv, ifjú szeretőm, nappal ruhám s aludni lepedőm bölcsődalom s halotti énekem, mi lesz velünk ? Felelj meg énnekem: Ki fog e törzsöd lombbal hajtani ? te vagy jelenünk és a hajdani arcunkat rejtő Veronika kendő és a jövendő.