AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Markovits Györgyi: Egy New York-i magyar folyóirat a második világháború idején

Mi lesz velünk? Ládd, máma átadom, hogy vidd s oldódjék bennem bánatom benned, nyelvem, nem merev, s nem dagadt vízár, de ifjú s illanó patak, nem hűs palackok tiszta ó-bora, nem billentyűre járó zongora de erjedő must s könnyeinkben úszó bús hegedűszó. (Magyar Fórum 1942. április 1. sz. 15 — 16. 1.) A második szám közli JÓZSEF Attila És keressük az igazságot című költeményét, „Vámbéry Rusztemnek szeretettel" — ajánlással. Itt is találunk FALTTDYverset: Óda egy magyar parasztasszonyhoz. A költő szenvedélyesen szól a változás reményéről, a felszabadulás, a földosztás varasáról, az új országról. A harmadik szám GYŐRY Dezső A Duna-táj lelke című versét közli; a negyedikben FALTJDY György Arab mezőn és a kitűnő magyar irodalomtörténész, REMÉNYI József Ignotusnak című versét találjuk. IGNOTUSNAK Zöldülő fák közt ha sétálgatsz, s szikrázik a nap ösvényeden, töretlen szívvel emlékszel-e a színre honi életeden? Sárguló fák közt ha sétálgatsz, míg vén madár rí beteg ágon, mélázó szívvel megérzed-e álmod a régi boldogságon? Meztelen fák közt ha sétálgatsz, s bús szívedben fázik az idő, haragszó nélkül ugy-e vallod, gyilkos a végzet, vad kerítő? Ám járni tudsz a hóviharban, a bölcsek kövét el nem rejted, Torz arcú korban, szabad földön, a titkot dalos szívvel sejted. Haláltánc felett száll a szavad, csupasz szíved meg életet véd. Félelmes zenét üvölt a sors, kinek is adja rémületét? * * * Hadd köszöntselek gyárkémények és égkaparók közt magyar vándor. Örömünnep a szív bánata, ha megérti a bátor s jámbor. 418