AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

annak, hogy az oroszországi forradalom és a Japántól elszenvedett vereség az európai hatalmak szemében erősen csökkentette a cári birodalom súlyát, de a beállítás az egyelőre még távoli angol—orosz entente szellemével is összefért. A Times általában erőteljesen megvédte tudósítóit, ha külső támadás érte őket, az AppoNYival folytatott vitában azonban a lap nem állt teljes mértékben STEED oldalára. A július 8-i vezércikk fontos dokumentuma mind a pillanatnyi válság, mind a korabeli magyar történelemszemlélet kortársi brit megítélésének.

77 ,,Az angol olvasók minden bizonnyal figyelemmel olvasták ezt a szerzőjénél és tartalmánál fogva egyaránt nevezetes levelet. A magyarországi küzdelemmel kapcsolatban tisztázott néhány félreértést. Felidézte egy olyan alkotmány történetét, amely az angolra emlékeztet." Megmutatta, hogy a jelen vita igen régi keletű. „Kitűnő levelében Apponyi gróf nem volt egészen igazságos a budapesti események alakulásának brit megfigyelőivel szemben. Ezek a megfigyelők tudják és egy pillanatra sem feledik el, hogy Magyarország mindig is független, szuverén hatalom volt, saját alkotmánnyal, s bár Ausztriával közös az uralkodója, szuverén jellegzetességeit sosem veszítette el. Időnként kísérletek történtek az országnak egy egységes Osztrák Birodalomba való bekebelezésére, hogy csupán bizonyos kiváltságos jogokkal rendelkező tartományként kezeljék. Angol részről látták a magyar államférfiak ezekkel szembeni ellenállását és általában rokonszenveztek ^elük." Ha elvek védelméről lenne szó, most is APPONYI mellé állnának, de itt olyan gyakorlati kérdésről van szó, ahol ez nehéz lenne. „Az angolok úgy vélik, hogy a hadsereg az utolsó intézmény, ahol a nacionalista érzésnek helye van." Ausztria—magyarországi tudósítójuk levele egyébként is tanúsítja, hogy csak kb. 100 vezényszóról folyik a vita, ráadásul a magyar igények teljesítése hasonló kívánságokhoz vezetne a többi nemzetiség részéről is. APPONYI általában véve kevésbé meggyőző a jelen vitáról szólva. „Az 1904 óta lejátszódó események higgadt tanulmányozása azt mutatja, hogy az a józan politikai érzék, amelyet joggal szoktak a magyar államférfiaknak tulajdonítani, néha cserbenhagyja őket, mert különben a parlament emlékezetes június 21-i ülése másként zajlott volna le." Még ha alkotmányjogilag AppoNYinak igaza is lenne — márpedig a lap tudósítója itt is komoly ellenérveket hoz fel —, nem ez a lényeges, hiszen forradalmi lépéseket az alkotmányos formák aprólékos betartásával is lehet tenni, mint Norvégia példája is mutatta. „A vita legaktuálisabb kérdését" Aponnyi levele végén érinti, amikor tagadja az elválás szándékát, de a többség cselekedetei és szavai ezt nem mindig támasztották alá, márpedig a Monarchia fennmaradása „létfontosságú az európai béke stabilitása és a két partner jóléte szempontjából". A Times a vitát — ahogy tudósítója is mondotta — nem feketesárga, de nem is pusztán magyar szemszögből nézi, hanem a tágabb osztrák—magyar szemszögből. A két fél vitáját felhasználhatják a fenyegető külső erők, „akiket nem érdekelnek az alkotmányos formák és precedensek ... A magyar hazafi túlságosan hajlamos azt hinni, hogy hazája egyetlen komoly ellensége Bécs". „Apponyi grófot biztosíthatjuk, országa nehézségei angol részről megértéssel találkoznak. Sok régi kapocs van a két ország között. A magyarok nem felejtették el Anglia 1848 — 49-es magatartását, de mi sem felejtettük el, hogy a búr háború idején 77. TT, 1905. júl. 8. 11.1. — A Times története is kiemeli, hogy „a vezércikk nem állt világosan a bécsi tudósító mellé ... de elfogadta válaszának következtetéseit". Times History III. 476. 1. 390