AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

inkább csak jelzi azt a külpolitikai útkeresést, ami a világháborúig végigkíséri az egész hagyományos ellenzéket.

73 Már a Budapesti Hírlap június 26-i cikke is jelezte, hogy a koalíciót mennyire kellemetlenül érinti a Times — és ennek nyomán a brit közvélemény egy jelentős részének — kritikus hangja. APPONYI ezért egy angol nyelvű levélben részletesen kifejtette a koalíció álláspontját, amit a szerkesztőség le is közölt. A terjedelmes, két és fél hasábot megtöltő írás az angol és magyar alkotmány hasonlóságának hangoztatása után kifejti, hogy a hadügyi követelések jogosak és ezekhez a választóktól kapott megbízatás értelmében a koalíció köteles ragaszkodni, majd kategorikusan tagadja, hogy a magyarok a norvég példát akarnák követni. A külföldi közvélemény szerinte'téves helyzetmegítélését a Bécsben székelő és az ottani légkört magukba szívó tudósítók számlájára írja, de „Magyarország bízik benne, hogy kellő felvilágosítás után a jelenleg szisztematikusan félrevezetett [brit] közvélemény melléje fog állni".

74 Egy ilyen támadás STEED újságírói talentumát csak inspirálta és kitűnő teljesítményre sarkalta, de CmROLra APPONYI nem maradt egészen hatás nélkül, ezért tudósítóját mérsékelt válaszra szólította fel. „Itt [ti. a Times szerkesztőségében] az a vélemény alakult ki, hogy ön kissé hajlamos a túlzott harciasságra és túlságosan könnyen foglal állást a felmerülő belső kérdésekben ... A magyarok szerintem is rendkívül idegesítően viselkedtek. Sokkal kevesebb mentségük van az önfejű akcióra, mint a norvégoknak volt . . . Apponyi könnyen mondhatja, hogy nem akarnak szakítást, ezt mondták a norvégok is, s legalább ennyi őszinteséggel . . . Mégis mindent egybevetve nem szabad elfelednünk, hogy Magyarország mindig barátságot tanúsított irántunk, és a németosztrákok és a magyarok közül az utóbbiak több jogcímen igényelhetik részünkről az enyhébb megítélést."

75 STEED válasza ugyancsak levél formájában jelent meg. Ebben megmagyarázza, hogy a vezénylet csak mintegy 80—90 szót érint, s ennél jóval fontosabb az ezrednyelv, ami mindig az ezred többségének a nyelve. A kiegyezési törvény pontos idézésével bizonyítja, hogy jogilag a királynak van igaza, s nem APPONYInak, tehát nem FERENC JÓZSEF tért le az alkotmányosságról, így nem jogos az angol alkotmányos érzületre apellálni. Végül megerősíti a magyarok iránti angol rokonszenv érvényességét, de figyelmeztet arra a veszélyre, amely német részről fenyegetné a két részre szakadt Monarchiát.

76 Érdekes, hogy a hagyományos angol érveléssel szemben, amely a magyarok előtt mindig az orosz veszély elsődlegességét hangoztatta, STEED csak Németországra hivatkozott. Ebben szerepe lehetett 73. A változatos elképzelésekre 1. DOLMÁNYOS István: Uidée d'une alliance hungaropolono-tchéque contre les Habsbourg, en 1905. = Annales Universitatis Scientiarum Budapestinensis. Sectio Historica. Tom. VI. (1964) 147—152. 1. 74. TT, 1905. júl. 1. 7. 1. — APPONYI angol levele egyébként nem volt elszigetelt akció, ugyancsak írt a berlini Tag-n&k is, KOSSUTH pedig a francia Revue Bleuben értkezett hasonló céllal. 75. CHTROL levele STEEDhez, 1905. júl. 6. PHS Papers. Vö. Times History, III. 476. 1. 76. ,,Az angol véleményeknek valóban kívánniuk kell Magyarországnak mint független alkotmányos államnak a lehető legteljesebb kifejlődését és a magyar nyelv elterjedését, amennyiben ezzel nem követnek el igazságtalanságot a nem-magyar népekkel szemben. Egy különálló Magyarország azonban, amely csak saját kertje művelésével van elfoglalva, és nem néz át a kerítésen, hogy különálló létének politikai és földrajzi viszonyait nem aknázza-e alá Ausztria meggyengülése és Németország gazdasági és politikai befolyása alá kerülése — egy ilyen Magyarország iránt az angol közvélemény legfeljebb szánalmat érezhetné." TT, 1905. júl. 8. 5. 1. 389