AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

kifogásai lettek volna a magyar vezényszó mögött rejlő soviniszta, magyarosító irányzattal szemben — a magyarországi nemzetiségi viszonyok pontos ismerete ellenére nincs nyoma, hogy ilyen nézet felmerült volna nála —, hanem mivel ez a Lajtantúl népeinél is hasonló követeléseket eredményezne, s „szinte lehetetlenné tenné a kettős monarchia egybetartását".

58 Az ügyvezető FEJÉRVÁRY-kormány tervével kapcsolatban STEED ismét a koalíció merevségét hangoztatta, amiért nem vállalta el a kormányalakítást és az ország — a koalíciós programban nem szereplő — problémáival való foglalkozást. Idézi egy „gazdag tapasztalatokkal rendelkező hazafias magyar barátját": ,,Nincs nekünk másra szükségünk, mint a magyar vezényszóra, amikor az ország kulturálisan elmaradott és a civilizált haladás annyi kelléke hiányzik? A jelenlegi bajok — úgy tűnnek — a dinasztiával szembeni ifjúi hevesség eredményei, ugrást jelentenek a sötétbe. Néhányan kezdték el mindezt, de egyre nagyobb tömeg támogatja, akik túl akarják szárnyalni vezéreiket és mindenkit terrorizálnak, aki más véleményen van. ... El sem tudja képzelni, milyen despotizmus uralkodik itt a politikai ellenfelekkel szemben . . .

59 STEED nem nevezhette meg az idézet forrását, a budapesti egyetem neves orientalista professzorát, VÁMBÉRY Ármint. VÁMBÉRY levelének nem idézett részei még keményebben bírálják „a könnyelmű és meggondolatlan hazafiakat. . . Apponyit, Andrássyt, Kossuthot, Bánffyt és társait". Minden tekintetben egyetértését fejezi ki STEED kommentárjaival. Honfitársai „könnyen befolyásolható gyermekek, akikből hiányzik az ítélőképesség és a képzettség, de ennek ellenére állandóan hencegnek politikai érettségükkel, és a megalomániától sarkalva minden mérlegelés nélkül belevetik magukat a legsúlyosabb kérdésekbe". VÁMBÉRY a katonai követelések mögötti soviniszta célokra is rámutatott, egyben utalva ezek eleve kudarcra ítéltségére. „Magyarosítani akarják a hadsereget, hogy ennek segítségével azután elmagyarosítsák a nemzetiségeket. Elfelejtik, hogy a magyarokat több mint száz éve németül vezénylik, de a mi ,paraszt emberünk' mégsem tanulta meg a német nyelvet."

60 Az nem derül ki a levélből, hogy VÁMBÉRY hogyan vélekedett 67-ről és TiszÁról, akinek a neve feltűnő módon hiányzik a bíráltak névsorából. STEED egyetértett VÁMBÉRYval, aki az 1905-ös Magyarországot egy nagy bolondokházának nevezte, s így tájékoztatta az új budapesti brit főkonzult, F. S. CLARKE-ot is: „Mondtam neki, hogy a magyarok jó fiúk, de pillanatnyilag nagyon kevesen vannak közöttük, akik saját ügyeikben világosan látnak."

61 Június 7-én a norvég parlament kimondta az ország elszakadását Svédországtól. A Times részletesen követte a szakításba torkoló svéd—norvég válságot is, s a magyarországi fejleményekkel kapcsolatos aggodalmait kétségkívül csak erősíthette ez a példa. STEED a hasonló bécsi érzelmekről számolt be igazgatójának: „Errefelé az embereknek reszket a lábuk a félelemtől, hogy a magyarok utánozni találhatják a norvégokat és leteszik a trónról Ferenc Józsefet."

62 Ezt az 58. TT, 1905. máj. 24. 5. 1. 59. TT, 1905. iún. 3. 7. 1. 60. VÁMBÉRY Ármin levele STEEDhez, 1905. máj. 31. PHS Papers. 61. STEED levele HAMPELNÉ PULSZKY Polyxénához, 1905. jún. 3. OSZK Kézirattára, Fond VIII/2698. 62. STEED levele Moberly BEühez. 1905. jún. 8. PHS Papers. 386