AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

aggodalmat osztotta a Times június 22-i Skandinávia és Ausztria—Magyarország c. vezércikke is.

63 őrültségnek minősíti, hogy a FEJÉKvÁRY-kormánnyal szembeni „nemzeti ellenállást" hirdető június 21-i BÁNFFY-javaslatot a magyar parlamentben „Éljen Norvégia!" kiáltásokkal fogadták, majd rámutat, hogy Ausztria—Magyarország esetében a norvég példa követése igen súlyos következményekkel járna, harc nélkül nem menne, márcsak azért sem, mert az osztrákok a magyaroknál sokkal jobban tisztában vannak az esetleges elválás hátrányos következményeivel. A lap veszedelmes tendenciának tekinti, hogy Magyarországon erősen csökkent az uralkodó iránti tisztelet, s hogy a parlament a királyi elnapolás után is együtt maradt. A koalíció bosszúsan tapasztalta, hogy külföldön sem a hivatalos körök, sem a független sajtó nem támogatják álláspontját.

64 Szócsövük, a Budapesti Hírlap az ellenzék küzdelmét rendszeresen az 1849 utáni osztrák abszolutizmus elleni harchoz próbálta hasonlítani. Ennek jegyében felidézte az 1861 és 1866 között a Timesb&n Magyarországgal kapcsolatban megjelent, az uralkodó politikáját bíráló cikkeket, és kifejezte az óhajt: „Vajha a külföld megértené a magyar nemzet legitim álláspontját s ebben a szellemben fogná föl s ismertetné a magyar alkotmányosság küzdelmét. . ,"

65 STEED részletesen ismertette a Budapesti Hírlap cikkét, majd rámutatott 1905 és a kiegyezés előtti helyzet összehasonlításának abszurd voltára: „az ilyen eljárásból kiérződik az a megdöbbentő, de előre kitervelt ügyeskedés, amely a magyar nép jelenlegi vezérei egész magatartásában egyike a legkevésbé bizalomkeltő vonásoknak." Mielőtt megértést várnának külföldön, előbb nekik maguknak kell megérteniük a Monarchia európai szerepét és az ezzel járó felelősséget.

66 STEED nem fűzött sok reményt a június 18-án kinevezett FEJÉRVÁRY-kormány működéséhez.

67 Június 29-i cikkében megismételte, hogy változatlan formában már nem lehet visszatérni a 67-es alaphoz, ezért állást foglalt „az 1867-es megállapodás szenvedélymentes revíziója" mellett, előbb azonban „a felelős magyar vezetőknek fel kell hagyniuk félig durcáskodó, félig hetvenkedő magatartásukkal".

68 STEED ekkor még a magyar országrész súlyának további erősödését sem ellenezte, és éppen a magyar uralkodó osztályokat érő előnyök ismeretében tartotta őrültségnek a koalíció merevségét. Tiszinak pártja június 21-i értekezletén elmondott beszédét is a dualizmus perspektíváit kiemelve kommentálta: „Magyarország kövérre hízott a dualizmus idején . . . Politikai túlsúly a kettős 63. TT, 1905. jún. 22. 9. 1. 64. Utólag is panaszkodik erről APPONYI: Emlékiratai. II. 1899 — 1906. Bp. 1934. 179. és k. 1. Ennek okát a magyaroknak tévesen tulajdonított elszakadási törekvésekben és a kizárólag Bécsből származó információkban látja, vagyis harminc év múltán sem változott véleménye. 65. Budapest Hírlap (továbbiakban BH), 1905. jún. 26. 1 — 2. 1. 66. TT, 1905. jún. 29. 5. 1. 67. TT, 1905. jún. 3. 7. 1. kifejti, hogy egy katona kinevezése nem fogja elősegíteni a, kedélyek megnyugtatását, jún. 16-án pedig az új kormány megszületésében egy hevesebb küzdelmi szakasz kezdetét látja. „Fejérváry báró a király iránti odaadásból kész volt feláldozni fényes múltját és szembenézni a közmegvetéssel,. ez a körülmény azonban nem változtat azon a tényen, hogy Magyarországon nála kevésbé alkalmas személyt nem is lehetett volna találni a béke megteremtésére." Vitézsége és hazafisága ellenére ő „feketesárga". TT, 1905. júl. 8. 7. 1. 68. TT, 1905. jún. 29. 5. 1. 25* 387T