AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1972. Budapest (1975)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Jeszenszky Géza: A Times és Magyarország az 1904—1906-os politikai válság idején

hez még némi képzelőerőre van szükség, de nem feledkezhetnek meg róluk azok, akik tudatában vannak, mennyire fontos politikai tényező Európában az erős és szilárd kettős monarchia." STEED számára egyelőre az egyetlen reményt a korona és a Függetlenségi Párt mérsékelt elemeinek a megegyezése jelentette. Ezért üdvözölte lapjában KOSSUTH bécsi meghívását. Még APPONYI iránti régi ellenszenvét is félretette, amikor reményét fejezte ki, hogy időnként meggondolatlanságokhoz vezető temperamentuma ellenére fel fogja használni presztízsét KOSSUTH megerősítésére ,,a hitványabb fajta" függetlenségiek felelőtlen frakcióival szemben. „Ha nem, akkor félő, hogy nemcsak KOSSUTH úr, de Magyarország is olyan úton fogja magát találni, ami veszedelmesen közel halad a szakadék széléhez."

46 Űgy vélte, hogy a felelősség súlya kijózanítókig fog hatni a függetlenségi pártvezérekre. „Mennél hamarabb kerül Kossuth úr és Apponyi Albert gróf szembe a megoldásra váró súlyos problémákkal, annál nagyobb a valószínűsége egy kielégítő és mérsékelt megoldásnak."

47 ANDRÁSSY sikertelen kormányalakítási tárgyalásai e reményeket hamarosan lelohasztották. STEED ezért egyedül a szélsőséges függetlenségieket hibáztatta, holott a király a mérsékelt függetlenségi álláspontot sem fogadta el, de a válság előidézéséért továbbra is a disszidensek vezérére hárította a fő felelősséget : „Andrássy gróf most már több mint két hete szemlélheti a zűrzavart, amit ő is segített létrehozni."

48 Közben az ausztriai németek ismételten szót emeltek Ausztriának a Német Birodalomba történő bekebelezése mellett, ami csak megerősíthette STEEDben a Monarchia létének és a dualizmusnak mint annak egyetlen elképzelhető formájának a szükségességét. Február végén így a Times a helyzetet „szinte reménytelen"-nek nevezte és — feltehetően TISZA hatása alatt — a Lengyelországot katasztrófába vivő „liberum veto" magyarországi meghonosodását emlegette.

49 A márciusi megoldási kísérletekről, a király budapesti útjáról és az álláspontok fokozatos megmerevedéséről — amit STEED már előre megjósolt — a lap továbbra is részletesen beszámolt. STEED március 27-i kommentárjában

50 új elem jelentkezik: a koalíció álláspontja a jelen helyzetben rendkívül rövidlátó, de esetleg e mögött előrelátás rejlik: még FERENC JÓZSEF utódjának trónralépte előtt „acélbástyává akarják tenni a magyar hazát", hogy szükség esetén legyen erejük szembeszállni FERENC FERDINÁND terveivel. Ez a motívum valóban szinte egészen nyíltan jelentkezett az ellenzéki érvelésekben, s bár STEED a Neues Wiener Tagblattra hivatkozva kétségbevonta, hogy a trónörökös újból meg akarná hódítani Magyarországot, a cikket egyúttal FERENC FERDINÁND és köre címére szóló figyelmeztetésnek is szánta, ha netalán mégis lennének ilyen elképzeléseik. Miközben a Times lelkiismeretesen követte a válságnak a nyilvánosság előtt játszódó eseményeit, egyelőre hallgatott azokról a hangokról, amelyek az osztrák—magyar viszony neuralgikus kérdését egy mesterségesen előidézett külpolitikai válsággal remélték megoldani. Az uralkodó, a hadsereg vezetői és a budapesti 46. TT, 1905. febr. 13. 3. 1. 47. TT, 1905. febr. 14. 6. 1. 48. TT, 1905. febr. 22. 5. 1. A márc. 16-i számban ismét szemére vetette ANDRÁSSYnak, hogy november 18-val kapcsolatban nem vállalta a pillanatnyi népszerűtlenséget és nem támogatta TiszÁt. 49. TT, 1905. febr. 24. 5. 1. 50. TT, 1905. márc. 27. 3-4. 1. 383